Ma huszonkét éve, hogy a Svéd Királyi Akadémia Kertész Imre magyar írónak ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat. A végtelenül boldog Kertész a korabeli interjúkban úgy fogalmazott: a Nobel-díj az egész magyar irodalomnak és a magyar nyelvnek szól, amelyen a könyveit írta.
„A Sorstalanságot a Kádár-rendszer alatt írtam, és aki a hetvenes évek Magyarországán élt, annak azonnal észre kellett vennie, hogy aki ezt a könyvet írta, az ismeri a jelent és gyűlöli. Egy olyan alkalmazkodási folyamatot írtam le ugyanis, amely minden elemében a magyar történelem 1956 utáni szakaszára emlékeztetett. […] ettől fuldokoltam, naponta ettől undorodtam, ebben ébredtem fel rab módjára, tehát írni is a jelenről akartam… […] Ezért is jár rossz nyomon, aki a Sorstalanságot Holocaust-regényként fogja fel.”
(Élet és Irodalom, 2003/22., 8.)
