Újabb méltatlan támadás érte a Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre hagyatékát gondozó Kertész Imre Intézetet, melyre csak azért reagálunk, mert március 31-én éppen két éve lesz, hogy elhunyt a kiváló író. Az évforduló különösen kötelez bennünket arra, hogy kiálljunk Kertész Imre életműve, emléke és emberi nagysága mellett.
A Magyar Narancs cikkében foglaltak, illetve az azokat átvevő-átszerkesztő interpretációk a szokásos felszínességről és félreértelmezésekről tanúskodnak. Szégyenletesnek tartjuk, hogy az évfordulót gyalázkodásra, alaptalan vádaskodásra használják fel. Különösen fájó a cikkek aktuálpolitikai felhangja. Az író özvegyével, Kertész Magdával, tanúk előtt kötött megállapodás egyértelműen fogalmaz: az író hagyatékának gondozásával, annak rendszerezésével és publikálásával a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványt bízta meg, s a fenti jogokat ráruházta. A Közalapítvány pedig azért hozta létre a Kertész Imre Intézetet, hogy megfelelő szakmai és infrastrukturális hátteret biztosítson ehhez a megtisztelő, hosszú távú és felelősségteljes munkához. A magas színvonalú munkát garantálja, hogy Hafner Zoltán irodalomtörténész, Kertész Imre műveinek szerkesztője, legalaposabb ismerője és egyben a Kertész család közeli barátja vállalta az intézet vezetését, köszönet érte! A Kertész-hagyaték feldolgozása hatalmas munkát ró az intézetre mind mennyiségi, mind tartalmi szempontból. Az írói életmű sokkal nagyobb terjedelmű, mint azt bárki sejthette volna, ehhez járulnak fotó- és videóanyagok, valamint publikálatlan művek és más dokumentumok A Kertész Imre Intézet méltó helyet biztosít ezek feldolgozásához, megőrzéséhez, kutatásához és közzétételéhez. Hasonlóképp feladatunk az is, hogy összegyűjtsük az eddig nem ismert, magán- vagy intézményi kézben levő, Kertész Imrével kapcsolatos anyagokat és idővel azokat is közre adjuk. A Közalapítvány és a Kertész Imre Intézet mindenkor tiszteletben tartotta és tartja a jövőben is az író által kötött szerződéseket. A Berlini Művészeti Akadémia pusztán a hagyaték megőrzésére kapott megbízást, melyet magas fokon biztosít is, ám magyarul beszélő munkatársak hiányában tudományos igényű feldolgozást, szöveggondozást nem tudna elvégezni, és nem is ez a feladata. A Magvető Kiadó egyes Kertész-kötetekre vonatkozó kiadói jogai érvényben vannak, ezek azonban köztudottan időben végesek: 2020-ban lejárnak. Világosan fogalmazunk, ahogy eddig is tettük: az a célunk, hogy Kertész Imre műveinek publikálása magas szakmai színvonalon történjen, a leendő kiadások pedig Magyarországon jelenjenek meg elsőként. Ezt a célunkat határozottan, jogszerűen és az író emlékéhez méltó módon kívánjuk elérni. Ugyanúgy gondolkodunk tehát, mint bármely más nemzet a legmegbecsültebb művészeivel kapcsolatban: büszkeségeink emlékét és életművét a hazájuknak kell gondoznia és közzé tennie. Kertész Imre életében nem kapta meg a magyar irodalmi szervezetektől és közgyűjteményektől azt a tiszteletet, melyet megérdemelt volna: ezt nyilatkozataiban ő maga is kinyilvánította. Halála óta sem tapasztaltuk, hogy bármely szervezet, intézmény komolyabb megemlékezést, szakmai eseményt rendezett róla és írásairól. A műveinek kiadásából származó kétségtelen anyagi hasznokat viszont sokan remélik – az elmúlt napok cikkeit is ilyen, üzleti érdekektől motivált támadásoknak tekintjük. Kertész Imre két éve, 2016. március 31-én hunyt el. Halálára a Kertész Imre Intézet (a temetői koszorúzás mellett) három figyelemreméltó szemelvénnyel emlékezik, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Lukács Sándor (az író egyik kedvenc színésze) és a Nemzeti Színház társulatának tagja, Bakos-Kiss Gábor tolmácsolásában. Megtekinthetők az Intézet honlapján.
Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány