Születésének 80. évfordulója alkalmából szeptember 15-én avattuk fel Petri György-emléktábláját egykori lakhelyén, az Eötvös utca 22. homlokzatán. A Kertész Imre Intézetet is fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány főigazgatója ünnepi beszédében elmondta: a költőt kiemelkedő intellektusa, érzékenysége, tehetsége emelte kortársai fölé. Schmidt Mária ünnepi gondolatai az alábbiakban olvashatóak.
„Mint szédítő magasból megugrott kő
zuhanok tiszta céljaim felé,
riadni, félni, tiltakozni meddő,
a szó enyém, erőm az életé.”
Valóban övé volt a szó és valóban ereje az életé. Ismertem Petri Györgyöt. Sokszor beszélgettem vele és szerettem. Itt is voltam nála többször, ebben az eléggé szerény lakrészben, ahol lakott. Van személyes elfogultságom tehát az irányába, de ennek ellenére állítom, hogy Petri György korszakos költő volt és korszakos költőként kiemelkedő életműve alapján, de korszakos gondolkodóként is elég beleolvasnunk, belehallgatnunk a vele készült interjúkba. Például abba a televíziós beszélgetésbe, amikor a rendszerváltoztatás utáni évek csodaváró eufóriájának kellős közepén kijelenti: ez nem lesz egy fáklyás menet. Nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy mi gondoltuk. És lám, igaza lett.
Petri Györgyöt kiemelkedő intellektusa, érzékenysége, tehetsége emeli kortársai fölé. Ez fontos. Mint ahogy fontos az is, hogy Petri magánemberként nagyon tudott figyelni a másikra, gyermekien kíváncsi volt, tele volt részvéttel és szeretettel. Azonban mégsem ezek a legfontosabbak, amiket tudni kell róla.
A legfontosabb az, hogy Petri György rendíthetetlen, mindent felülíró szabadságvágya meghatározta egész életét. Petri, a szabadság elkötelezettje volt. Az ő verseiből érthetik meg a következő nemzedékek, hogy miért volt elviselhetetlen a Kádár-rendszer, hogy mit jelentett a szabadság hiánya.
Születésének nyolcvanadik évfordulóján a Kertész Imre Intézet a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös kiadásban megjelentetett egy interjúkötetet. Az interjút Tasi József irodalomtörténész készítette Petri Györggyel. A mű címe: Petri György különbözése. Nem véletlen ez a címválasztás, mert Petri György mindig a saját útját járta és ahogy mondtam, egyetlen iránytűje volt és ez a szabadság.
A kötetben Petri részletesen mesél a gyermekkoráról, gimnáziumi éveiről, a Toldy gimnáziumról, a könyvrongálási botrányról, az egyetemről, a barátairól és hát persze a szerelmeiről, mert azok is voltak páran. A személyes beszélgetésekben ott a Kádár-rendszer korrajza, a diktatúra mindennapokra gyakorolt hatása és az ellenzéki lét minden sajátossága: az igazoltatások, a lehallgatások, a követések, az ellenzéki kezdeményezések, azok sorsa, azok működése.
Egy már-már szélsőségesen őszinte, szenvedélyes, sőt zabolátlan és bátor embernek az életútja bontakozik ki a lapokban. És minden döntés, minden elhatározás, minden választás mélyén ott van a kérlelhetetlen szabadságvágy.
Petri megkerülhetetlen, ha az ember érteni akarja a kortárs irodalmi életet, de megkockáztatom: a mai közélet szempontjából is nélkülözhetetlen. Itt, az Eötvös utcában töltötte életének és a magyar történelemnek egy fontos évtizedének közel az egészét. A demokratikus ellenzék meghatározó alakjaként, a Beszélő szerkesztőjeként a kilencvenes évek elején kilépett aztán a Szabad Demokraták Szövetségéből, amikor pártja – melynek alapító tagja volt –, koalícióra lépett a kommunista MSZMP utódpártjával. Mi sem jellemzi ennél jobban, hogy Petri kommunistaellenessége nem csak üres szó volt.
Itt ma, egy olyan költőnek, gondolkodónak állítunk emléket, akitől a mai napig mindannyian sokat tanulhatunk: őszinteségről, szembenézésről és mindenekelőtt a szabadságról.
Elhangzott 2023. szeptember 15-én, az Eötvös utca 22. szám előtt, Petri György emléktáblájának avatóünnepségén.