„Sziveri szabad verseiben úgy robbannak a belső rímek, mint az álcázott aknák: megannyi destrukció a hétköznapi nyelv és a hétköznapivá züllesztett standard versbeszéd dogmatizmusa és közhelyszerűségei ellen. Voltaképpen e nyelvkritika célját szolgálják a kötetben oly gyakori, néha öncélúnak látszó szójátékok és enjambement-ok is. S ugyanezt mondhatjuk Sziveri tautológikus trópusairól is. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a konzervatív versolvasási gyakorlat felől közeledve Sziveri költői nyelve aligha mentesül ama vád alól, hogy képzavaros. Holott képei mindig »logikusok«, még hiperbolikusan felduzzasztott trópusai is.” (Csorba Béla: Akár ha szélben ezüstöt reszelnél)

A kötet borítója és fülszövege

Csizmadia Tiborral, a Jámbor koponyák című darab rendezőjével az előadás próbáján

„Amikor láttam Csizmadia Tibor rendezésében a Cselédeket, rögtön tudtam, ha az életben valaha darabot írok, felkérem őt annak rendezésére. A Jámbor koponyákkal ez meg is történt. Ez a rémdráma, mint az utasításban kiemelem, valamennyiünk háztartásában lejátszódhat/lejátszódik, hiszen az élet gyilkos közhelyeiről beszél. Azokról a közhelyekről, melyek – mint azt bárki tapasztalhatja, ha újságot vesz a kezébe, vagy bekapcsolja a tévét, rádiót, illetve széjjelnéz, akár saját környezetében, családjában is – sikeresen kiszorították a tartalmas életet. Ha az életnek úgymond magasztos mivolta lenne túlsúlyban körülöttünk, akkor arról szólna a darabom. Vagyis arról írok, ami nem tetszik nekem ebben a világban – bár írtam már arról is, ami tetszik! A költő írhat, amiről akar, úgy írhat, ahogyan akar, és főleg azt, amit akar: csak csinálja jól!! Én a magam dolgát teszem, és azon keveseknek írok, akik megértenek.” (Interjúrészlet; riporter: Keresztury Tibor)

„Egyetértesz-e azzal, hogy szociográfiai ihletésű költői színháznak nevezzem Sziveri János új darabját, a Jámbor koponyákat?

Szociográfiai ihletésű, ezzel mindenképpen egyetértek. Költői, ezt én is így gondolom, mert Sziveri elsősorban költő. Hogy lesz-e belőle színház, az majd az előadásból kiderül. Most én ebben a pillanatban úgy érzem, hogy tömény költészet, amit borzasztóan nehéz színpadra tenni. De nekem ez az izgalmas.

[…]

A Jámbor koponyák központi témája a személyiségfelbomlás. Ezért rémes ez a rémdráma?

Mindnyájunkat ez a veszély fenyeget. Nem látom ezt a történetet rendkívülinek. Köznapi történet. Ezért gondolom, hogy egy köznapi környezetben megrendezve unalmassá is válna, hiszen ezeket a gesztusokat mindenki ismeri. Megpróbálom egészen másként előadatni. A Jámbor koponyákban megírt feszültségeket én rémeseknek érzem, valódi horrorfeszültségeknek. A legrémesebb az egészben, hogy mindennapi helyzetek.” (Jámbor koponyák. Szabadkai beszélgetés Csizmadia Tibor budapesti rendezővel. Riporter: Bartucz Gabriella)

Sziveri János Jámbor koponyák című drámájának bemutatója a szabadkai Népszínházban – plakát a színház falán