Édesapja, Kösztler Henrik, Magyarországon született, Oroszországból bevándorolt zsidó családból. Anyanyelve a magyar volt.

*

„Tizennégy éves volt, amikor kifutó lett a budapesti Sommer és Grünwald cégnél. A munkaideje reggel fél nyolckor kezdődött, ő azonban minden hajnalban, négy órakor felkelt, és a következő három órát azzal töltötte, hogy németül, angolul és franciául tanult. Jó időben a Városligetben járkált fel-alá, télen a konyha félhomályában nyűtte elrongyolódott, használt nyelvtankönyveit. Tanár nélkül nyelvet tanulni egy tízórás munkanap hajnalán önmagában is jelentős teljesítmény lett volna; mindjárt háromba belefogni – ez az első volt ama elképesztően optimista és túlontúl merész vállalkozásai közül, amelyek sorra követték egymást, amíg csak élt. Ahogy múltak az évek, ezek a vállalkozások egyre fantasztikusabbak lettek, végül pedig már az abszurditásba torkollottak; apám ifjúsága azonban a tizenkilencedik század végi amerikai sikersztori egyfajta Duna-parti variánsa lett. Tíz év alatt kifutófiúból ügynökké, ügynökből cégvezetővé, végül társtulajdonossá lett. Huszonkilenc éves korára – amikor feleségül vette anyámat – beutazta Németországot és Angliát, személyes ismeretséget kötött az ottani gyárosokkal, és saját céget alapított. […]  

Minthogy serdülőkorának nehéz éveiben minden szabad óráját francia, német és angol nyelvkönyvei fölé görnyedve töltötte, sohasem tanult meg az élvezet kedvéért olvasni; egyetlen irodalmi művet olvasott el egész életében: A három  testőrt Alexandre Dumas-tól. Az operán kívül, amit imádott, soha nem járt színházba, sem moziba. A művészet nem létezett a számára. Az újságokat viszont falta; minden sorukat elolvasta a történetek és folytatásos regények kivételével; és szenvedélyesen szerette a népszerűsítő tudományos cikkeket.” (Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe, ford. Boris János, Osiris, Bp., 1996, 21.)

Koestler szülei, Adele Zeiteles (1871–1960) és Kösztler Henrik (1869–1940)

A gyermek Koestler szüleivel

Édesanyja, Adele Zeiteles prágai zsidó családból származott. Anyanyelve a német volt. Leánykorában hosszabb ideig Bécsben élt, majd – a család súlyos anyagi problémái miatt – Budapestre költözött a húgához. Nem sokkal később itt kötött házasságot Kösztler Henrikkel.

*

„Soha meg nem változtatta azt a véleményét, hogy a magyarok barbárok, s noha közel fél évszázadig élt Budapesten, nem volt hajlandó tisztességesen megtanulni magyarul. Ez az én jövőm szempontjából áldásnak bizonyult, ugyanis így kétnyelvűen nőttem fel: az iskolában magyarul beszéltem, otthon németül. Hasonló okoknak köszönhető, hogy a keresztnevem »Arthur« lett, amit világéletemben utáltam, ugyanis raccsolok, és nem tudom az »r«-t rendesen kimondani. Ez a név külföldiesen hangzott, és nem volt magyar megfelelője. A magyarok iránti megvetése miatt anyám úgy élt, mint valami száműzött, barátok, társaság nélkül, aminek következtében én játszópajtások nélkül nőttem fel.” (Nyílvessző…, 28.)