Művek

„Mi indokolja e három különböző írás egy kötetben, sőt közös cím alatt történő szerepeltetését?
Túl azon, hogy egy, Közép-Európát már a címében feltüntető könyvsorozatban szimbolikus értékű lehet egy (még ha angolul is író) lengyel és magyar, valamint egy cseh szerző együttes megjelentetése, s túl azon, hogy a három visszaemlékezés időben is kiadja a 20. század történetét, ahogy az az előző századból kérlelhetetlenül kinőtt, benne a szörnyű főszereplővel, Oroszországgal-Szovjetunióval, van a három szerzőnek egy közös sajátossága. Mindhárman Európa keleti és nyugati része közé, nyelvek, foglalkozások, szellemi-politikai irányok közé, valamiféle köztes helyzetbe kerültek, s kiderül, hogy ez a megfelelő hely, ez a megfelelő nézőpont. A dolgok között lenni annyit jelent, mint szabadnak lenni: innen látszik minden.” (Részlet a kötet előszavából)

„E két, Koestler kései munkái közé tartozó könyv a szerző szerteágazó érdeklődéséről tanúskodik. Az első, A dajkabéka esete Paul Kammerernek, a XX. század elején Bécsben tevékenykedett kiemelkedő zoológusnak állít emléket. Kammerer kísérletei a dajkabéka párzóbütykeivel annak idején nagy tudományos és sajtóvisszhangot keltettek – úgy tűnt, hogy eredményei komoly érvet jelentenek a neodarwinizmussal és a születőfélben levő genetikával utolsó harcait vívó lamarckizmus mellett, amennyiben igazolják, hogy az egyed szerzett előnyös tulajdonságai továbböröklődnek. […] A vak véletlen gyökereiben Koestler az ESP (extra-sensory perception – érzékek fölötti vagy azokon túli észlelés) jelenségeivel, illetve a parapszichológiával foglalkozik; a nyilvánvaló, a kézenfekvő, a hihető, a gyanús, a különös, az elképesztő és a lehetetlen alkotta skálán próbálja elhelyezni azt a valóságot, amelyben talán nem is kellene olyan magabiztosan mozognunk.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

„A kalandos életű szerző a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán tudósította a londoni News Cronicle-t, emiatt a francóisták halálra ítélték. Négy hónapot töltött a siralomházban (erről az időszakról önálló kötetet írt Párbeszéd a halállal címmel), majd angol közbelépésre kiszabadult, s átjutott Franciaországba. Két évvel később, az összeomlás szélén álló francia adminisztráció azonban mint megbízhatatlan baloldali idegent letartóztatta, s hónapokat töltött a hírhedt internálótáborban, Le Vernet-ben, ahonnan ismét csak angol segítséggel kiszabadulva jelentkezett az idegenlégióba, hogy elkerülje az újabb letartóztatást… Ezeknek a franciaországi hónapoknak az élménybeszámolóját tartalmazza ez a páratlanul izgalmas dokumentumregény.” (A kötet fülszövege)

„A jógi és a komisszár ellentétpár nem csupán a forradalmak problematikáját fejezi ki, hanem egyben szimbolizálja az egész életmű gondolatiságát is. Mind a koestleri regények hősei, mind a természettudományos művek a színkép ezen két, ultraibolya és infravörös végpontját igyekeznek »összeházasítani«. Még tágabban értelmezve, a jógi és a komisszár a szabadság és determinizmus között meglévő örök ellentétet is kifejezik. A végtelennel állandó kapcsolatban álló jógi és a zárt rendszerben élő s annak fenntartásában érdekelt komisszár között kibékíthetetlen ellentét feszül…” (Részlet a kötet fülszövegéből)