Művek

„A budapesti születésű, magyar anyanyelvű, addig elsősorban újságíróként ismert Koestler Artúrt ez a regény repítette a világhír zenitjére. A Napfogyatkozás nemcsak a moszkvai kirakatperek hű ábrázolása, de a XX. század »harci regényirodalmának« egyik csúcsa is.
A rendszerváltás előtti időszakban Koestler nevét főleg szitokszóként említették, műveinek legális közlését tiltották.
Lukin Gábor egyetemista, Molnár Ferenc dédunokája fordította le elsőként a Napfogyatkozást. A szöveget megmutatta a Londonban élő Koestlernek, aki elolvasta, jóváhagyta és kijelentette: Lukin szövegét tekinti engedélyezett kiadásának. A nyolcvanas évek elején a kézirat csak írógéppel másolt, »szamizdat« kiadásban jelenhetett meg.
Most, amikor Koestlernek szülővárosa szobrot állított, és az Operaházban életéről szóló zenedrámát mutatnak be, a magyar olvasóközönséghez is eljuthat a Darkness at Noon, azaz a Napfogyatkozás engedélyezett kiadása. A regényhez Dalos György írt előszót, amelyben felidézi az illegális kiadás körülményeit. Márton László, Koestler életrajzírója tanulmányában a Napfogyatkozás alakjainak eredetét, a regény hatásmechanizmusát, nyugat-európai és hazai fogadtatását elemzi.” (A kötet fülszövege)

„Arthur Koestler (1905–1983) önéletrajza a terjedelmes életmű legfontosabb darabjai közé tartozik. A Nyílvessző a végtelenbe a szerző születésétől 1931-ig tárja elénk életét. Koestler kíméletlenül, a minden jelentékeny önéletrajzhoz szükséges önimádattal és öngyűlölettel számol be életútja mindenkori állomásának világnézeti állásfoglalásáról. Önéletrajza egy hittel és kétellyel megáldott-megvert emberről mesél.” (A kötet fülszövege)

„»Két hónapig ültem magánzárkában Sevillában, néztem az udvaron a futballjátékosokat, és nem tudtam, hogy éjszaka agyonlövik őket.
Az agyam, mint valami búgócsiga, három hónapig forgott képzeletbeli tengelye, a halál körül. Azt hittem, hogy közel van hozzám, amikor sok mérföldnyi messzeségben járt; és aludtam, és nevettem álmomban, amikor a közvetlen szomszédomat ragadta el.«
E sorokat a szerző az 1937-es spanyol polgárháború idején írta, amikor egy londoni lap tudósítójaként Franco tábornok csapatainak fogságába került.” (A kötet fülszövege)

„Ha valaha volt olyan regény, amely szerzője életében világra szóló hatást keltett, akkor Arthur Koestler klasszikus története Sztálin terror-korszakának áldozatáról és hóhérjáról, tökéletes példája ennek. A Sötétség délben 1940-ben jelent meg először. Annak idején Kingsley Martin, a New Statesman and Nation szerkesztője megállapította róla, »egyike annak a néhány könyvnek, amelyik túl fogja élni azt a korszakot, amelyikben írták«. Jóslatának helyességét a könyv további története bizonyítja. Az eredeti kiadásnak tizenötszöri kinyomtatásán kívül különböző kiadók ötször jelentették meg, mielőtt bekerült volna Koestler összegyűjtött műveinek Danube-féle kiadásába.” (Részlet a kiadói előszóból)