Művek

„Indiában és Japánban jómagam a zarándok lelkületével jártam (1958–1959). Mint előttem számtalan sokan, én is azt szerettem volna tudni, adhat-e Kelet bármilyen hiteles választ a mi itteni bonyodalmainkra, ördöglakat-kérdéseinkre. Azért választottam épp ezt a két országot, mert a lehetőségeknek bizonyos értelemben két végpontját jelölik: az egyik a leginkább hagyományhű, a másik a »legmodernebb« a nagy ázsiai országok közül. Kész-félkész válaszokat nem vártam, persze, de nagyon szerettem volna Nyugatunk elveire merőben más látószögből, a szellemnek számomra új hosszúsági és szélességi fokairól visszanézni. A következtetések, melyekre ilyképp juthattam végül, váratlanabbak és »visszaigazolóbbak« is lettek aztán, mint reméltem volna; könyvem epilógusában foglaltam őket össze.
Itt most először is négy – egymástól igencsak eltérő – indiai szentet mutatnék be. Követi ezt két fejezet a jóga fizikai és misztikus vonatkozásairól, valamint természetfölötti célzatainak legújabb kutatásáról. A fennmaradó India-fejezetek az ősi spirituális hagyományvilág hatását tárgyalják az új államra, valamint az ebből a magunk számára levonható tanulságokat.” (Részlet a kötet előszavából)

„Munkánk második fele a modern Japán önellentmondó »irányulásainak« némely jellegzetességeivel foglalkozik. Megpróbáltam ezeket az áramlatokat s törekvéseket a messzi múltig visszavezetni. A legtöbbet áthatja »a zen bűze« – vigyázat, ez nem durva, leszóló kifejezés, ellenkezőleg, magában a zen irodalomban is gyakran előforduló meghatározásmód.
Diákként, érdeklődésemet egyenlő arányban osztottam meg egyfelől a mérnöki és a »társadalommérnöki« tudományok, illetve másrészt Freud, Jung, Eddington és Jeans táguló világegyeteme közt, ennek megannyi irracionális és misztikus mélyáramlásával egyetemben. Ez a kötélhúzás a későbbiekben is elkísért, tanúsítják más könyvcímeim, például A jógi és a komisszár, ez a szemlélet a jelent bizonyos szempontból mindig fejleménynek tekinti. A tudományosság »kézzelfogható, szilárd fogalmai« nem jelentik szükségszerűen azt, hogy a valóság »másik rendjét« eleve s mind inkább tagadjuk; jelenti viszont a tudományos szemlélet okvetlenül azt, hogy egy-egy jelenség természeti-természetes magyarázhatóságának minden lehetőségét merítsük ki, mielőtt a dolgot a »másik rend« világába utalnánk. Elmondható tehát, hogy zarándokutamat nem annyira nyitott, inkább hasadt elmével jártam. Ami ebből lett: pontos(kodó) részletek és – ha úgy tetszik – fennkölt általánosítások elegy keveréke.” (Részlet az első kötet előszavából)

„Dina megborzad, ha férfiak érnek hozzá; a náci keretlegények vallatásának nyomait haláláig viseli a lelkén. Joseph egy szörnyű megaláztatás sérelmével menekül Palesztinába, ahol egymásra találnak, de szerelmük nem teljesedhet be; a múlt borzalmai megbéklyózzák sorsukat. Beteg a társadalom is, ahová kerülnek, a zsidók húsz évszázados számkivetettség fájdalmait próbálják eltörölni országteremtő munkájukkal, az arabok a nagypolitika bájaiként, ősi életmódjukhoz ragaszkodva fenekednek rájuk. A világhírű író ebben a regényében az 1936–39-es évek Palesztinájának tablóját festi fel: a harc, a halál, a szomorúság, a tragédiák színfala mögött már épül egy új világ, felfénylenek a közeli diadal színei, Izrael állam hamarosan álomból valósággá válik, és végleges otthont ad a szétszóratottaknak.” (A kötet fülszövege)

„Öt rövid bűnügyi regényt tart a kezében az olvasó, öt bravúrosan szerkesztett detektívtörténetet, melyek mindegyike Európa egy-egy nagyvárosában, a harmincas években játszódik. Mindez nem mellékes: a klasszikus krimi megannyi kellékét felvonultató, fordulatokban bővelkedő írások a két világháború közötti polgári lét mára letűnt világát idézik, ami különös ízt kölcsönöz e lebilincselően izgalmas történeteknek.

Arthur Koestlernek, a Gladiátorok, a Sötétség délben, a Mint éjjeli tolvaj című regények, valamint számos természet- és társadalomtudományi mű szerzőjének neve jól ismert a magyar olvasó előtt. Németh Andorral közösen írt munkáit – melyek most először jelennek meg egy kötetbe gyűjtve – ajánljuk mindazoknak, akik nem csupán felhőtlen szórakozásra, de irodalmi kuriózumra is vágynak.” (Részlet a kötet fülszövegéből)