Mint éjjeli tolvaj. Egy kísérlet krónikája

„Dina megborzad, ha férfiak érnek hozzá; a náci keretlegények vallatásának nyomait haláláig viseli a lelkén. Joseph egy szörnyű megaláztatás sérelmével menekül Palesztinába, ahol egymásra találnak, de szerelmük nem teljesedhet be; a múlt borzalmai megbéklyózzák sorsukat. Beteg a társadalom is, ahová kerülnek, a zsidók húsz évszázados számkivetettség fájdalmait próbálják eltörölni országteremtő munkájukkal, az arabok a nagypolitika bájaiként, ősi életmódjukhoz ragaszkodva fenekednek rájuk. A világhírű író ebben a regényében az 1936–39-es évek Palesztinájának tablóját festi fel: a harc, a halál, a szomorúság, a tragédiák színfala mögött már épül egy új világ, felfénylenek a közeli diadal színei, Izrael állam hamarosan álomból valósággá válik, és végleges otthont ad a szétszóratottaknak.” (A kötet fülszövege)

Párbeszéd a halállal. Spanyol testamentum

„»Két hónapig ültem magánzárkában Sevillában, néztem az udvaron a futballjátékosokat, és nem tudtam, hogy éjszaka agyonlövik őket.
Az agyam, mint valami búgócsiga, három hónapig forgott képzeletbeli tengelye, a halál körül. Azt hittem, hogy közel van hozzám, amikor sok mérföldnyi messzeségben járt; és aludtam, és nevettem álmomban, amikor a közvetlen szomszédomat ragadta el.«
E sorokat a szerző az 1937-es spanyol polgárháború idején írta, amikor egy londoni lap tudósítójaként Franco tábornok csapatainak fogságába került.” (A kötet fülszövege)

A jógi és a komisszár

„A jógi és a komisszár ellentétpár nem csupán a forradalmak problematikáját fejezi ki, hanem egyben szimbolizálja az egész életmű gondolatiságát is. Mind a koestleri regények hősei, mind a természettudományos művek a színkép ezen két, ultraibolya és infravörös végpontját igyekeznek »összeházasítani«. Még tágabban értelmezve, a jógi és a komisszár a szabadság és determinizmus között meglévő örök ellentétet is kifejezik. A végtelennel állandó kapcsolatban álló jógi és a zárt rendszerben élő s annak fenntartásában érdekelt komisszár között kibékíthetetlen ellentét feszül…” (Részlet a kötet fülszövegéből)

A bukott Isten

„Mi indokolja e három különböző írás egy kötetben, sőt közös cím alatt történő szerepeltetését?
Túl azon, hogy egy, Közép-Európát már a címében feltüntető könyvsorozatban szimbolikus értékű lehet egy (még ha angolul is író) lengyel és magyar, valamint egy cseh szerző együttes megjelentetése, s túl azon, hogy a három visszaemlékezés időben is kiadja a 20. század történetét, ahogy az az előző századból kérlelhetetlenül kinőtt, benne a szörnyű főszereplővel, Oroszországgal-Szovjetunióval, van a három szerzőnek egy közös sajátossága. Mindhárman Európa keleti és nyugati része közé, nyelvek, foglalkozások, szellemi-politikai irányok közé, valamiféle köztes helyzetbe kerültek, s kiderül, hogy ez a megfelelő hely, ez a megfelelő nézőpont. A dolgok között lenni annyit jelent, mint szabadnak lenni: innen látszik minden.” (Részlet a kötet előszavából)