Művek

„Az alábbi válogatás egyik legizgalmasabb írása a halálbüntetést veszi szemügyre. A huszadik század talán legprovokatívabb magyar és európai gondolkodója hatásos közéleti szereplőként elvetette a halálbüntetést, és körbejárta a probléma etikai, társadalomfilozófiai, társadalomtörténeti vonatkozásait is, jórészt megelőzve Foucault ezirányú elemzéseit.
A saját életéről szabadon döntő Koestler minden írása a szabadság huszadik századi dilemmáiról mond el nekünk valami fontosat.” (A kötet fülszövege)

„1941 tavaszán Peter Slavek, a diákvezér, túlélve a kínvallatásokat, elmenekül hazájából. Neutrálián keresztül vezet az út békébe és háborúba. A menekültek között találjuk Odette-et, a gyönyörű fiatalasszonyt, Bernard-t, a buzgó fasisztát, dr. Bolgart, a pszichológusnőt.
Arthur Koestler 1942–1943-ban írt lidérces regénye a forradalmárról szól, aki ráébred, hogy a hatalom az áldozatait is korrumpálhatja.” (A kötet fülszövege)

„»Előző könyvemben, A teremtés-ben az ember tündöklő sajátjait tárgyaltam, a művészetet és a felfedezést. Ez a könyv az ember balvégzetének elemzésével zárul. Az emberi szellem kreativitása és kórtana az evolúció pénzverdéjében készült egyazon érem két oldala« – írja Arthur Koestler nagy hatású művéről, amelyben az élettel foglalkozó tudományok szemléletváltását, az élő organizmus új, átfogó, holisztikus értelmezését sürgeti. »Az evolúció felfogható úgy is, mint vakvágányok, zsákutcák labirintusa, és semmiképpen sem tartható képtelennek az a feltételezés, hogy az ember eleve adott poggyászában – noha tartalma minden más teremtményénél összehasonlíthatatlanul színesebb és gazdagabb – rejtőznek bizonyos, az önrombolás, önpusztítás irányában ható hibák, tévedések is.«” (Részlet a kötet fülszövegéből)

„E két, Koestler kései munkái közé tartozó könyv a szerző szerteágazó érdeklődéséről tanúskodik. Az első, A dajkabéka esete Paul Kammerernek, a XX. század elején Bécsben tevékenykedett kiemelkedő zoológusnak állít emléket. Kammerer kísérletei a dajkabéka párzóbütykeivel annak idején nagy tudományos és sajtóvisszhangot keltettek – úgy tűnt, hogy eredményei komoly érvet jelentenek a neodarwinizmussal és a születőfélben levő genetikával utolsó harcait vívó lamarckizmus mellett, amennyiben igazolják, hogy az egyed szerzett előnyös tulajdonságai továbböröklődnek. […] A vak véletlen gyökereiben Koestler az ESP (extra-sensory perception – érzékek fölötti vagy azokon túli észlelés) jelenségeivel, illetve a parapszichológiával foglalkozik; a nyilvánvaló, a kézenfekvő, a hihető, a gyanús, a különös, az elképesztő és a lehetetlen alkotta skálán próbálja elhelyezni azt a valóságot, amelyben talán nem is kellene olyan magabiztosan mozognunk.” (Részlet a kötet fülszövegéből)