Művek

„A budapesti születésű, magyar anyanyelvű, addig elsősorban újságíróként ismert Koestler Artúrt ez a regény repítette a világhír zenitjére. A Napfogyatkozás nemcsak a moszkvai kirakatperek hű ábrázolása, de a XX. század »harci regényirodalmának« egyik csúcsa is.
A rendszerváltás előtti időszakban Koestler nevét főleg szitokszóként említették, műveinek legális közlését tiltották.
Lukin Gábor egyetemista, Molnár Ferenc dédunokája fordította le elsőként a Napfogyatkozást. A szöveget megmutatta a Londonban élő Koestlernek, aki elolvasta, jóváhagyta és kijelentette: Lukin szövegét tekinti engedélyezett kiadásának. A nyolcvanas évek elején a kézirat csak írógéppel másolt, »szamizdat« kiadásban jelenhetett meg.
Most, amikor Koestlernek szülővárosa szobrot állított, és az Operaházban életéről szóló zenedrámát mutatnak be, a magyar olvasóközönséghez is eljuthat a Darkness at Noon, azaz a Napfogyatkozás engedélyezett kiadása. A regényhez Dalos György írt előszót, amelyben felidézi az illegális kiadás körülményeit. Márton László, Koestler életrajzírója tanulmányában a Napfogyatkozás alakjainak eredetét, a regény hatásmechanizmusát, nyugat-európai és hazai fogadtatását elemzi.” (A kötet fülszövege)

„A vad nacionalizmusok korában az egyetlen, ellenségei által meghatározott közösség a zsidóság volt – pusztulásuk és töredékes megmenekülésük története a huszadik századnak csakugyan uralkodó narratívájává növekedett. Koestler e század földrengéseinek tanúja és aktív alakítója, a nemzetek fölötti Európa egyik lázadó szelleme elodázhatatlan dilemmaként mutatta fel a zsidóság nemzetté válásának és a diaszpóra új helyzetének drámáját.” (Részlet Ungvári Tamás utószavából)

„Párizs, az 1950-es évek derekán. A fény városára a totalitárius diktatúra fenyegető árnyéka borul. Csak maroknyian készek a küzdelemre; a többieket megbénítja a félelem, a beteges gyűlölet, a cinizmus, a reménytelenség vagy a jámbor és botor optimizmus.

»A vágyakozás kora talán a legjobb Koestler-regény, egyesek szerint erőteljesebb, mint a Sötétség délben; hihetetlen erővel mutat meg egy kort, a háború utáni nemzedékek teljes kiábrándultságát, a hitvesztések máig tartó korát. Egy érett és pallérozott elme birkózik a korszak leggyötrelmesebb és legfelkavaróbb kérdésével; az emberi érzelmek tükrében tárja az olvasó elé a totális diktatúra fenyegetésével való szembeszállás alig elviselhető terhének gyötrelmeit.«” (A kötet fülszövege; Körmendy Zsuzsanna)

„Bár Arthur Koestler 1939–1940-ben németül írta Sötétség délben című regényét, a történetet mégis szerelme, Daphne Hardy angol fordításából ismerte meg a világ, mert az eredeti szöveg a II. világháború elején elveszett. 2015 nyarán azonban egy német doktorandusz, Matthias Weßel fantasztikus felfedezést tett: a svájci Europa kiadó dokumentumai között rábukkant a Rubaschow című regényre, amelyről nagy bizonyossággal állítható, hogy a Sötétség délben legvégső szerzői változata.
A regény egy totalitárius állam börtönében ítéletre váró emberről és forradalmár társairól szól. »Vétkük közös nevezője – írja Koestler önéletírásában –, hogy az egyes ember érdekeivel szemben az emberiség érdekét helyezték előtérbe; hogy a hasznosság oltárán feláldozták a moralitást, s a cél érdekében közönyösen szemlélték az eszközöket.«
Arthur Koestler mesterművét a német eredetiből Mesés Péter fordította.” (Részlet a kötet fülszövegéből)