„Kaptam egy állást a MÁVAG-ban, ahol géplakatosként dolgozhattam. Rövidesen azonban egymás után kezdtek felbukkanni a gyárban különböző emberek, akiket innen-onnan szintén kirúgtak. Én egy lerobbant tanonc voltam, kezemben reszelővel. […] Egy szép nap aztán megjelent a felejthetetlen Ordas Nándi barátom, és kollégám, aki a Világosság termelési rovatánál dolgozott és szólt: Imre, szereztem neked egy állást. Kérdem, hol, Nándikám? Gyere azonnal a Kohó- és Gépipari Minisztériumba, a sajtóosztályon van Fazekas Márton barátom, említettelek neki, és azt mondta, fölvesz.” (Interjúrészlet)

Egyetemi felvételi értesítő

„1951-ben hívtak be katonának, de előtte Barlay barátommal még úgy döntöttünk, hogy ha lehet, megússzuk, ezért esti egyetemre iratkoztunk, ami két évig adott felmentést, a harmadik évben már nem. Magyar nyelv és irodalom volt a szakunk, ha jól tudom, rettenetes kötelező tantárgyak voltak még mellette. A vizsga előtti napon találkoztunk, leültünk a lakásban, és elkezdtünk biflázni. Ő mindig átment, én egyszer-egyszer megbuktam. Mondanom se kell, abszolút nem érdekelt a dolog. Aztán persze rájöttek, hogy hozzánk hasonlóan nagyon sokan bujkálnak így a katonaság elől, és az elmaradt korosztályt végül behívták, így lettem katona.”

„Napokig jártam a várost, hogy mit lehetne csinálni, csak hogy ne kelljen bevonulnom. Egy hajnalban a barátommal elmentünk a Hungária gőzfürdőbe, ami egy sajátos intézmény volt Budapesten, ma már senki se tud róla. A Hungáriába jártak többek között a művészek, akik minden hajnalban, miután a kávéházakból kirúgták őket, elmentek a gőzbe, ott kaptak egy kötényt, egy forint volt a belépő, bemásztak a forró vízbe, aztán fölmentek egy szobába, ahol fapriccsek voltak és aludtak tízig, tizenegyig. Mi is éppen ebbe a szobába tartottunk, amikor jött egy razzia, rendőr, katona, ávós, és mindenkit igazoltattak. Nem volt problémám, mert velem volt a behívó, ám akkor lett nyilvánvaló a számomra, hogy mégsem úszhatom meg a hadsereget.” (Interjúrészlet)

*

„Fertődön ért a parancs, hogy az egész társaságot Pestre rendelik és a pesti fiúkból álló szakasz a katonai ügyészség fennhatósága alá kerül, a katonai börtönben fogunk őrszolgálatot teljesíteni. […] Barlay barátom a Honvéd Filmnél volt szerkesztő, és engem beajánlott oda. […] Most kezdődött az aranyéletem, mert ettől kezdve diaszerkesztő voltam, otthon lakhattam, és fizetést is kaptam.” (Interjúrészlet)

„Az volt a dolgom, hogy diafilmeket szerkesszek a Honvéd Filmgyárban. Ezek a diafilmek oktatófilmek voltak. Emlékszem, az első diafilm arról szólt, hogyan kell a sátrat összerakni. Volt talán 15 diakép, ehhez kellett a szöveget megírni.” (Interjúrészlet; riporter: Mihancsik Zsófia)

*

„1953-ban eldöntöttem, hogy többé nem megyek állásba. Most összesen két év munkaviszonyt tudok felmutatni. Megesett velem az a mulatságos dolog, hogy amikor először kiadták a személyi igazolványt, megkérdezte a rendőr, hogy mivel foglalkozom, azt mondtam, író vagyok. Döbbentem rám nézett, s megkérdezte: önállóan ír? Mondom, önállóan. Tehát önálló író – ez volt beírva az első személyi igazolványomba. Végtelenül sajnálom, hogy elveszett: amikor kicserélték, a másodikba már nem ezt írták be.” (Interjúrészlet; riporter: Csáki Judit)