„A feljegyzésekkel eredetileg semmi konkrét célom nem volt, valójában kudarcokból születtek. Kezdetben, az ötvenes évek közepe táján, már nagyon elszánt és határozott voltam írói ambícióimat illetően, ám semmi olyat nem tudtam írni, amivel beérhettem volna. Akkor határoztam el, hogy jegyzeteket fogok írni, mindegy miről, minden nap, vagy legalább minden másnap valamiről, ha másról nem, az olvasmányaimról. Később ez egyre fontosabb lett számomra, mivel alapvetően magányos természet vagyok, s nem volt senkivel olyan kapcsolatom, akivel megbeszélhettem volna a szellemi problémáimat, amiket egyébként nem is tudtam volna artikulálni. […] Anyám egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozott, amelynek szép, vastag évkönyvei voltak, külföldi kuncsaftoknak ajándékozták, magyar tájakat, árukat, ilyesmiket hirdettek benne, finom papírja volt, jó volt bele írni. […] Szerettem ezt a műfajt. […] Megpróbálkoztam a Szépirodalmi kiadónál. Fölvetettem az egyik szerkesztőnek a kérdést, elképzelhető-e, hogy kiadjanak tőlem egy naplót. Azt a választ kaptam, hogy ki olvasná azt el. […] Egyszer aztán jelentkezett Sík Csaba, hogy alapított egy kis kiadót, Holnap a neve, és a közölt részletek alapján összeállítanék-e egy könyvet a számukra. Így született a Gályanapló, harminc év megszerkesztett anyagából.” (Interjúrészlet)

*

„Az ember életében elkövetkezik a perc, amikor hirtelen önmagára eszmél, és felszabadulnak erői; ettől a perctől számíthatjuk önmagunkat, ebben a percben születtünk meg. A zseni csírája minden emberben megvan. De nem minden ember képes rá, hogy életét a saját életévé tegye. Az igazi zsenialitás az egzisztenciális zsenialitás. Megkockáztatom: szinte minden tudás hiábavaló, ami nem a közvetlenül önmagunkról való tudás.” (Gályanapló)