„Az élet tévedés, amelyet a halál sem hoz helyre.  Élet és halál: minden tévedés.

A fenti följegyjegyzés akár egy depressziós hangulat termékének is tűnhet, mint ahogy az is. De ez korántsem rendíti meg általános igazságát. Az élet tévedés, mert az ember morális elvekkel alapozza meg egzisztenciáját, holott az élet, a létezés működési elve és gyakorlata amorális. Emellett az ember sem társadalmi, sem egyéni életvitelében nem képes betartani az általa megszabott morális alapelveket. Az ember hazugságra építi fel életét, mert nem tehet egyebet. A halál pedig véget vet ugyan a hazugságnak, de nem hoz a helyébe igazságot, legföljebb a hazugság rémületes felismerésével szolgál.

Következőleg én magam racionalista vagyok ugyan, de mivel az élet racionálisan nem magyarázható meg, tág teret engedek mindenféle misztikának.” 

*

„Végső bölcsességeket azért ne keress, mert nincsenek. Az ember nem az igazság, hanem a szükségletei szerint gondolkodik, s minél inkább fordul szembe a szükségleteivel, annál bölcsebb lesz – amennyiben bölcsességen a saját szükségleteink felszámolását értjük.”

*

„Ha az életünk során sikerül bármi magasabb rendűt létrehoznunk, arról tudnunk kell, hogy majdnem lehetetlen körülmények között, és a világ szakadatlan ellenállása közepette valósult meg; törékeny léte tehát abnormális, és amint csak lehetséges, el fogják pusztítani. Addig pedig félreértik, lekicsinylik, meggyalázzák.” 

*

„Minden ami megtörtént, befolyásol mindent, ami megtörténhet még. Nem törölhető ki az időből, nem törölhető ki a folyamatból, amit jobb híján végzetnek szoktak nevezni. És nem lehet változtatni rajta.” (A végső kocsma )