„III/III-14/7.

1984. január 19.

A bizalmas nyomozás alatt álló P[etri] György a G. Soros-féle Értelmiségi Csere-alapítvány meghívására 4 hónapra az USA-ba kíván utazni. Magánútlevél iránti kérelmét már beadta. Utazásának tervezett időpontja: február 1. Megjegyzés: nevezett kiutazásával kapcsolatban az USA-ban tartózkodó »Barát« fn. célszemély élénk érdeklődést tanúsít, és jelezte, hogy »már nagyon várják« E Györgyöt.

Az információ megbízható, ellenőrzött.

Intézkedés:

- az útlevélkérelem teljesítését nem kívánják akadályozni;

- tájékoztatják a BM III/III Csoportfőnökséget."

(Nóvé Béla: Tény/Soros. A magyar Soros Alapítvány első tíz éve 1984–1994.)

*

„New Yorkban a River Side Drive és a 118. utca sarkán álló diákszállóban buliztam vele egyszer '84 kora tavaszán. Sok magyar volt ott abban a kicsi szobában, disszidensek is, ösztöndíjasok is, meg néhány véletlenül odavetődött bennszülött. Mintha Pesten lettünk volna. De főleg ő volt Pesten. Illetve akárhol. Részt vett a társalgásban éles elméjűen, majd egyszerre elájult. Mindenki tudta, hogy ez ilyen, minden hímnemű természetesnek vette, hogy a nők legyeskednek körülötte, egyébként fölöslegesen, ilyenkor úgyse lehetett tenni semmit. Aludt pár kurta órácskát, majd mielőtt szétszéledtünk, felébredt, és mintha mi sem történt volna, ment az utcán aránylag biztos léptekkel, és okosakat, szellemeseket mondott. Nem volt elájulva, hogy New Yorkban van. Gyengén beszélt angolul, de még azt sem erőltette. Minek? Mindenütt ott volt, ahol ő volt meg a világ, de hogy a világ éppen miféle csábos felszíni arcát mutatja is feléje, az végképp nem tudta meghatni.” (Spiró György: Kilátások, Holmi, 2000. december, 1485.)

*

„New Yorkban sokat voltunk együtt. Várady Szabolcs távollétében egy kis kötetet is szerkesztettem verseiből, a Hólabda a kézbent. Püski kinyomtatta, és költői estjein ezt vásárolhatták meg az emigráns magyarok. Valamivel korábban utaztak haza, mint én. Maja a repülő indulása után néhány órával telefonált »a gép fedélzetéről«. Ez ma nem volna lehetetlen, akkor az volt. Gyurit ugyanis nem engedték föl a gépre, néhány óráig józanodnia kellett, míg egy másikra föltették őket. Egy kerekes székben gubbasztott, s álmodozott New Yorkról, amelyet megszeretett, s amely leginkább Moszkvára emlékeztette.

Egy nap meglátogattuk New York mellett Király Béla tábornokot, 1956 fontos szereplőjét. Sokan voltunk magyarok, Harasztira emlékszem. Gyuri az úton whiskyt szopogatott az autóbuszban, s mire megérkeztünk, alaposan szüksége volt az ágynyugalomra. Király elragadóan fogadott bennünket, élénk beszélgetés kezdődött, melybe néhány óránként bekapcsolódott Gyuri is, aki – mint egy szellem – ilyenkor megjelent és lebotorkált az emeletről. Megint tapasztaltam, hogy alkoholbetegsége nem kezdte ki eszét: másodpercek alatt megértette, miről folyik a szó, s elmésen, találóan hozzászólt. A tábornok és a költő között kivételesen gyöngéd kapcsolat alakult ki, amire én azt találtam mondani, hogy megképződött Bem és Petőfi viszonyának – paródiája.” (Radnóti Sándor: Sosem fogok memoárt írni, 196.)

„A Hólabda a kézben című, 1984-ben, New Yorkban kiadott kötetemből a Brezsnyev-vers miatt lett botrány. Emiatt állt el a Szépirodalmi a válogatott verseim kiadásától, noha maga a vers nem is lett volna benne a kötetben. Máig őrzök Illés Endrétől egy levelet, nyilván nem ő írta, hisz rettenetes magyarsággal van fogalmazva, hanem a pártközpontban vagy a kiadói főigazgatóságon alkották, de sajnos aláírta, ennek a levélnek az a vége, hogy figyelemmel a Magyar Népköztársaság kül- és belpolitikai érdekeire, a kötet kiadásától elállunk. Én akkor tulajdonképpen nagyon büszke lettem magamra, hogy én ilyen komoly tényező vagyok.” (Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog. Interjú, kérdező: Parti Nagy Lajos. PGYM III. 238.)

*

„Amerika tényleg egy nagy utazás volt, mert részben egy barátunk, Mózsi Ferenc, a Szivárvány Kiadó és Utazási Iroda tulajdonosa szervezte az utat. Keresztülutaztunk vonattal fél Amerikán, ez egy fantasztikus, hetvenkét órás út volt, négy megállással, Chicagóban és aztán San Diegóban landoltunk. Repülővel az ember hat óra alatt eljut bárhova, így viszont érezni lehetett a hihetetlen távolságát ennek az országnak: száz mérföldeket megyünk úgy, hogy nincs semmi, illetve néhol egy tanya néhány autóval. Viszont látszik, hogy mindenütt van telefonkábel. Ez teljesen őrületes volt. És így voltam San Diegóban, La Jollában is. […] A kötet Chicagóban jelent meg. A Hámos László nevű New York-i fiú ötlete volt, hogy Mózsi Feri adja ki, szóval a technikai részét ott bonyolították. Amerikában persze akkor is olyan volt már a technika, hogy egy könyvet kiadni nem számított nagy dolognak.” (Petri György különbözése, 260–261.)

Az Azt hiszik című kötet borítója

„Na most, az egész Azt hiszik kötet egy nagyon fontos fordulat volt az életemben. A címe a kötetben olvasható Élektra-vers kezdő soraira utal: „Azt hiszik, a politika fortélyai / foglalkoztatnak, azt hiszik, Mükéné sorsa”. Bence György barátom írt egy könyvnyi esszét arról a problémáról, hogy láttuk-e előre, hogy összeomlik a rendszer. Természetesen én se láttam előre, de volt egy olyan érzésem, hogy akármi is történik, a demokratikus ellenzék politikai tényezővé fog válni. Szembe kellett tehát néznem azzal a problémával, hogy a magam részéről csak abban vagyok érdekelt, hogy épüljenek ki az ellenállás és az ellenzék intézményei, de én közben ezerféle szempontból vagyok tökéletesen alkalmatlan arra, hogy professzionális politikus legyek. Nem vagyok slágfertig, nem tudok jól szerepelni egy sajtótájékoztatón, meg nem is érdekelnek a részletkérdések. Szóval én csak abban voltam érdekelt, hogy omoljon össze ez az egész. Abban azért elég biztos voltam, hogy össze fog omlani, de – és ebből is látszik, mennyire nem vagyok jó politikus –  túlságosan pesszimista voltam, mert úgy gondoltam, én már nem fogom megérni azt, hogy vége lesz.” (Petri György különbözése, 269–270.)

1985-ben az Eörsi István, majd Jeles András lakásán megrendezett Európai Kulturális Ellenfórum résztvevőjeként aláírja A magyar demokratikus ellenzék felhívása az Európai Kulturális Fórumhoz című, sajtószabadságot, és az emberi jogok tiszteletben tartását követelő petíciót. Az illegális rendezvény védnöke Susan Sontag volt, a külföldi vendégek közt ott volt többek közt Danilo Kiš, Ámosz Oz, vagy Magnus Enzensberger.

Részlet a demokratikus ellenzék 1985. október 14-én keltezett felhívásából...

... és az aláírók névsora

Maya és Petri Kölnben (Fotó: Farkas Péter)

DAAD-ösztöndíjjal egy évre Nyugat-Berlinbe költözik, ahova Maya is követi. Felolvasásokat tart, előad a német írószövetség konferenciáján, interjúkat ad, fordít, önéletrajz-írásba kezd és dolgozik a Valahol megvan címmel majdan ciklusba foglalt versek sorozatán.  

„Nem én voltam ott az első kelet-európai ellenzéki képviselő. Pár évvel előttem már járt ott Konrád, Esterházy s mások is a környező országokból. Én Nyugat-Berlinben éltem, s azzal az újbaloldali szocialista értelmiséggel álltam kapcsolatban, amely kigyógyult már a '68-as illúziókból, de a szocializmust, mint történelmi kísérletet, akkor még el tudta fogadni. Pontosabban szólva, nem tartotta elvetésre méltónak. Ők még, úgy ahogy, el tudták képzelni, hogy fenntartható. Hiába magyaráztam nekik, hogy amit ilyen hosszú ideig csak rosszul lehetett csinálni, azt nem érdemes csinálni.” (Két vállra fektették? Vagy hanyatt esett? Beszélgetés Petri Györggyel versről, politikáról. Interjú, kérdező: Kenéz Ferenc. PGYM III. 94.)

*

„[…] amikor én történetesen Nyugat-Berlinben éltem […], a pártközpont valamelyik »áruló« titkárnője révén eljutott hozzám a Politikai Bizottság szigorúan titkos határozata az ellenzék kezeléséről. Én erről adtam egy interjút a SZER-nek, akkor elegük lett belőlem. Szerintem azon sértődtek meg, hogy olyasmit mondtam, ha annyira hülyék, hogy én Nyugat-Berlinben olvashatom az ő szigorúan titkos határozatukat, hogy többek között velem hogy kell bánni, hát akkor most már tényleg haladnak az összeomlás felé.” (Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog. Interjú, kérdező: Parti Nagy Lajos. PGYM III. 238.)

*

„Már látogatóim is voltak és lesznek: néhány napig itt lakott Eörsi, most Amerikában van, Madisonban, valami Lukács-konferencián prelegál. Különben, nagyon kellemes és szórakoztató lakótárs. Holnapután jön Paetzke pár napra, mert most lesz a német írószövetség kongresszusa, ahol nekem is fel kell lépnem-felolvasom a Bossert-verset (már németre van fordítva), meg részt veszek valami Közép-Kelet-Európáról szóló magvas tanácskozáson ugyanott. Egy színpadon kell ülnöm különböző kiválóságok társaságában, Maya meg a nézőtérről gyönyörködhet bennem és förtelmes német kiejtésemben. Már előre el vagyok bűvölve a közszereplés örömeitől. Áprilisban meg Radnóti Sándor lesz néhány napra a vendégünk. […]
Viszonylag szorgosan gyakorlom a németet, Forgách Andrissal németül levelezgetek, kértek egy cikket egy itteni kis ideológiai folyóirattól, azt is németül nyersfogalmazom (persze a végső szöveget azért fordítóra bízom még), és igyekszem nagy önfegyelemmel tévézni is. […]
A prózaíráshoz most fogok majd hozzá, hogy körülményeim nagyjából leülepedtek, kialakultak a rutinok (bevásárlóhelyek, újságosstand, kocsma, sétaútirányok stb.) – ezek  fontosak a próza szükségelte egyenletességhez. Most már csak némi prózaírói tehetség kéne, talán a szorgalom meghozza azt is, ha hihetünk Goethének – márpedig kinek higgyünk, ha neki se.”  (Petri György levele Várady Szabolcsnak Nyugat-Berlinből, 1986. 03. 12-i keltezéssel [Részlet], Holmi, 2000. december, 1503–1504.)



 

vissza