Réz Pál búcsúbeszéde. Élet és Irodalom, 2000. júl. 28., 30. sz. 9.

„Csaknem két éve tudta, hogy halálos beteg, tárgyilagosan beszélt erről barátainak, erről szólnak versei is, a végsőkig lecsupaszítva a tényeket, irgalmatlan radikalizmussal. Tudta: egy-két éve van még. És addig is ki akarta sajtolni a sorstól azt, amit még lehet, a szerelmet, a sört, már inkább a főzés, mint az evés örömét, baráti beszélgetéseket, egy kis tunéziai napsütést, egy berlini kocsma zsivaját, ahol több a török vendégmunkás, mint a német polgár – de azt is megkapta, amit soha nem követelt, bár alighanem kívánta: a család, a barátok szeretetét. (A szeretet szót egyébként nem szerette.) Best before end.” (Részlet Réz Pál búcsúbeszédéből. Élet és Irodalom, 2000. júl. 28., 30. sz. 9.)

A vers, igen, a vers. De most, most te vagy itt,
te nem vagy itt. Azt most elföldelik,
ami már nem te vagy. És hullik rá a rög.
Ami a gödör mélyén füstölög,
az a büdös valami, írtad, nem én leszek már,
de ami voltam, arra emlékeznetek
legyen kedv és ne kötelesség dolga.
Hát nem is az, Gyuri. Kötelesség? Nem, ez nem.
Eredj utadra, test, elfogyott, elemésztett,
s maradj velünk, barátunk, kedves, kíváncsi szellem.

(Várady Szabolcs: Petri sírjánál [Részlet], Élet és Irodalom, 2000. július 28., 30. sz. 9.)

Várady Szabolcs: Petri sírjánál. Élet és Irodalom, 2000. július 28., 30. sz. 9.

Kamondi Zoltán In memoriam Petri György (2001) című dokumentumfilmjében

Test
[Részlet]

Ez a test,
ez a kifizetetlen ikszikszes,

begyújtva vár és alkoholt zabál,
meg sajtot, húst, salátát.
Ez a nap még az enyém
(ha lehet ezt mondani egy napról).

Ami a gödör mélyén füstölög,
az a büdös valami nem én leszek már,
de aki voltam, arra emlékeznetek
legyen kedv, és ne kötelesség dolga.