Összegyűjtött interjúk

[Interjúk] (Szerk. Réz Pál, Lakatos András, Várady Szabolcs. /Petri György munkái III./)

Tartalom

[Válaszol: Petri György:] Játék nincs, élmények viszont vannak. Kérdező: Alföldy Jenő. 7–11.; A lírai hős leszerel? Kérdező: Domokos Mátyás. 12–36.; Interjú, 1982. szeptember 19. Kérdező: Konrád György. 37–47.; Feltételes szabadlábon. Kérdező: Farkas Péter. 48–60.; Többé nem tiltott gyümölcs a Beszélő. Kérdező: Farkas Zoltán. 61–65.; Feszélyezve érzem magam. Kérdező: Papp Márió. 66–70.; Petri György beszél Dániel Ferenc készülő portréfilmjében. Kérdező: Dániel Ferenc. 71–86.; „Úgy folytatom, ahogy elkezdtem”. Kérdező: Varsányi Gyula. 87–90.; Két vállra fektették? Vagy hanyatt esett? Kérdező: Kenéz Ferenc. 91–95.; Van-e sajtó- (és egyéb) szabadság? Kérdező: Kartal Zsuzsa. 96–102.; Az író a létezésszakmában dolgozik. Kérdező: Kovács Júlia. 103–106.; Sarló, kalapács, kettős kereszt. Kérdező: Farkas Zoltán. 107–112.; Egyszerű, kétkezi költő. Kérdező: Payer Imre. 113–119., A világkiállítás mint gazdasági parafenomén. Kérdező: –ila–. 120–122.; Tartós kellemetlenség. Kérdező: Kartal Zsuzsa. 123–125.; „Én nem az ellenzék bárdja voltam”. Kérdező: Kisbali László. 126–139.; „Rohadtul unlak minket”. Kérdező: Tódor János. 140–145.; A Beszélőnek nehéz. Kérdező: Farkas Zoltán. 146–147.; „Azt remélem, nem én, ők kergetnek illúziókat”. Kérdező: Kardos András. 148–161.; A pátosz rejtekutakon lopakodik. Kérdező: Forgách András. 162–172.; Apák és fiúk. Kérdező: Petri Lukács Ádám. 173–184.; A beszéd álvilága. Kérdező: Forgách András. 185–209.; „Élveztem a hatalom provokálását”. Kérdező: V. Bálint Éva. 210–215.; Mi újság? Petri György. Kérdező: Sellei Andor. 216–217.; Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog. Kérdező: Parti Nagy Lajos. 218–243.; Ami kimaradt. 1994. március 8. Kérdező: Tasi József. 244–256.; „Szabadabban foglalhatok állást”. Kérdező: Rejtő Gábor. 257–259.; „Művelhetem költői kiskertemet”. Kérdező: Bozsik Péter. 260–270.; A talpára esett fordító. Kérdező: Bori Erzsébet. 271–277.; Diderot, a hintáslegény. Kérdező: Bogácsi Erzsébet. 278–282.; Olvasson, akinek semmi sem jut eszébe. Kérdező: Horeczky Krisztina. 283–287.; A költő mint magánpolitikus. Kérdező: Köves Viktória. 288–294.; „A forradalmat nem lehet jegelni”. A Nemzeti dalról. Kérdező: Kisbali László. 295–310.; A Lumpen család. József Attila Hazám című verséről. Kérdező Kisbali László. 311–329.; „Ha már úgyis eleve kétségbe van esve”. Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című verséről. Kérdező: Kisbali László. 330–344.; A néma Petőfi. Babits Mihály Május huszonhárom Rákospalotán című verséről. Kérdezők: Kisbali László, Mink András. 345–360.; „Jó szakember hírében állt”. Balassi Bálint Egy katonaének című verséről. Kérdezők: Kisbali László, Mink András. 361–372.; „Mennyei pofátlanság”. Weöres Sándor Le journal című verséről. Kérdezők: Kisbali László, Mink András. 373–389.; „Csak mondod bele a pofájukba”. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséről. Kérdezők: Kisbali László, Mink András. 390–405.; Fájdalomtűrő vagyok. Kérdező: Farkas Zoltán. 406–412.; „Igyekeztem szembenézni a saját mulandóságommal”. Kérdező: Forgách András. 413–440.; Élvezni az adott napot. Kérdező: Pál Melinda. 441–446.; „Az utókornak nem üzenek semmit”. Kérdező: Keresztury Tibor. 447–459.
[Kérdez: Petri György:] A dolgok csak megtörténnek velünk. Válaszol: Raj Tamás. Kérdezőtárs: Rácz Péter. 463–472.; „Szeretném, ha odaszögeznének a rajzasztalhoz…”. Válaszol: Nagy Bálint. 473–485.; Komótos bátorság, szép relativizmus. Válaszol: Konrád György. 486–503.; „A művészet igazsághordozó, de nem igazsághirdető”. Válaszol: Babarczy László. 504–521.; Szabad akarat és kiművelt lelkiismeret. Válaszol: Endreffy Zoltán. 522–534.; „Közénk és az élet közé állt az ideológia”. Válaszol: Fodor Géza. 535–549.; „Én sem azzal ébredek reggel, hogy zsidó vagyok”. Válaszol: Harmat Pál. 550–557.; „Gulliver nem volt soha magányos”. Válaszol: Perneczky Géza. 558–581.; „Ilyen becsvággyal ilyen kopár terepen mihez lehet kezdeni?”. Válaszol: Kornis Mihály. 582–595.; „Valami herceg, igen”. Válaszol: Tandori Dezső. 596–607.; „…Végül is mindenki, akárki akárhova téved, ezt írja: saját utazását az életben”. Válaszol: Tar Sándor. 608–618.; „Az írás a legelvetemültebb szenvedélyem…”. Válaszol: Eörsi István. 619–632.; „Nem vagyok egy Berzsenyi…”. Válaszol: Esterházy Péter. 633–647.

Szerkesztői jegyzet. 649–651.

 

Korabeli fogadtatás

1. kiadás

Bp. 2005. Magvető, 660 l.

Mézes Gergely = Magyar Hírlap, 2006. jan. 24., 20. sz. 19.
Perecz László = Népszabadság, 2006. febr. 11., 36. sz. Hétvége c. mell., 11.


vissza