(In: Pilinszky János, Osiris, 1997.; Önéletrajzaim, Bp., 2021, 58. p.)

1940 őszén a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatja tanulmányait, művészettörténeti, magyar, valamint olasz irodalmi és nyelvészeti előadásokat hallgat. 1944. május 13-án kézhez kapja egyetemi végbizonyítványát.

1942 őszétől az Élet című katolikus hetilap szerkesztőségében dolgozik. A lap több versét és prózai írását közli.

Élet, 1942/39. (szeptember 27.), 579. p.

Balatonkenese, 1940-es évek (In: Kovács Erika: Pilinszky és a család, Bp., 2009, 64. p.)

Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

(Trapéz és korlát, 1946)

Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partra vont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

(Trapéz és korlát, 1946)

Vigilia, 1942/7. (július), 257. p.