Szerk., a szöveget gondozta, a jegyzeteket és a mutatókat készítette, az utószót írta Hafner Zoltán. Bp. 1995. Osiris, 285 l. /Pilinszky János összegyűjtött művei/
„Pilinszky János hagyatéka – végrendeletének megfelelően – unokaöccséhez, Kovács Péterhez került, aki 1989-ben a kéziratokat és fényképeket a Magyar Tudományos Akadémia [Könyvtára] Kézirattárának ajándékozta. A kéziratok rendezését, katalogizálását Körmend[y] Kinga végezte el.
A hagyaték csak töredékesen tartalmazza az életmű darabjait. A korai művek kéziratai 1945 januárjában, a család Deák Ferenc utcai lakását ért bombatalálat során semmisültek meg. Néhány későbbi kézirat elkallódásában valószínűleg a többszöri költözés, majd a mind gyakoribb és hosszabb külföldi utazások is szerepet játszottak. Ám a fennmaradt anyagból az is jól látható, hogy a szövegek sorsával – különösen azok megírásától időben is távolodva – nemigen törődött Pilinszky. A hagyatékban arányát tekintve kisebb a költő által publikált kéz-, illetve gépirat, ugyanakkor feltűnően nagy azoknak a füzeteknek a száma, amelyek vegyesen tartalmaznak napló- és napirendi feljegyzéseket, számításokat, valamint cikk-, vers- és levélfogalmazványokat.
Pilinszky a szó hagyományos értelmében nem vezetett naplókat, a hétköznapi eseményeket folyamatosan rögzítő és azokra reflektáló feljegyzéseket. Magáncélra készült feljegyzéseit nem választotta külön publikálásra szánt írásaitól, ezek gyakran jellegükben sem térnek el egymástól. A személyes hangvételű jegyzetek is rendszerint egy adott munkafolyamat során, annak részeként jelennek meg, és előfordul, hogy épp e személyes jegyzetek írása közben születik egy-egy vers vagy cikk első fogalmazványa. Így utólag e füzetek nemcsak Pilinszky alkotói magatartásáról és munkamódszeréről tájékoztatnak, hanem arról is, hogy a később műfajilag különválasztott írások miként alkotnak egymással összefüggő, szerves egységet.
A legtöbb naplófeljegyzés a 60-as, illetve a 70-es évek első feléből került elő. Ha születtek is ezek előtt, illetve után hasonló jegyzetek, töredékek, számuk valószínűleg az itt közölt dokumentumokhoz képest nem lehetett jelentős. A magáncélra készült írások ugyanis azokban az időszakokban szaporodnak meg, amikor Pilinszky költői pályáján váltásra készül. A naplók elsősorban ezeknek a felkészüléseknek a dokumentumai, így általuk azokhoz a személyes és teoretikus megfontolásokhoz juthatunk közelebb, amelyek a később megszületendő művek hátteréül is szolgálnak. Éppen ezért nemcsak filológiai, hanem interpretációs problémák tisztázásához is fontos adalékul szolgálhatnak.
Miként a naplófeljegyzések, úgy a kéziratban maradt cikk-, színdarab- és prózatöredékek is szorosan kötődnek a költő még életében publikált írásaihoz – nemcsak kiegészítik, de olykor közvetlenül is folytatják azokat. Utolsó széppróza-töredékei és az ezekhez kapcsolódó kötettervek annak megértését is segíthetik, hogy pályája utolsó szakaszában miért hallgatott el ismét költőként Pilinszky. Így e feljegyzések, töredékek az életmű belső arányainak, súlypontjainak megállapításához, újraértékeléséhez is fontos szempontokkal szolgálhatnak. A költő képzőművészeti kötődései közismertek, interjúkban saját próbálkozásairól is beszélt. A kötet végül ezekből az alkalmi, ám mégsem pusztán véletlenszerűen született rajzokból ad válogatást.
A jelen kiadás ugyan teljességre törekszik, mégis szükségszerűen szemelvénygyűjtemény. A napirendi feljegyzéseket elhagytam; ezekre, valamint az egyes füzetekben található vers-, cikk-, illetve levélfogalmazványokra a jegyzetek elején utalok. Ha a feljegyzések nem egymás utáni lapokon következnek, azt három csillaggal jelölöm. A szövegen belüli tagolást egy csillag jelzi, ezeket Pilinszky általában sorkihagyással, vagy szintén csillaggal jelölte. A szöveggondozó kiegészítései [ ]-ben olvashatók. A fogalmazás közben kihúzott szavakat, mondatokat nem vettem figyelembe, ám néhány esetben az utólag kihúzott hosszabb és bizonnyal érdeklődésre számot tartó részletre szintén a jegyzetekben utalok. Az aláhúzott vagy (ritkább esetben) bekeretezett szavakat, mondatokat a kötetben kurzív szedéssel jelöltük. A szövegek a mai helyesírásnak megfelelően olvashatók, megőrizve a költő írásmódjának néhány jellegzetességét.” (Részlet Hafner Zoltán utószavából)