Szerkesztette, a szöveget gondozta és az utószót írta Jelenits István. Bp. 1992. Századvég–2000 Könyvek, 281 l. /Literatura/ — További kiadások: 1993., 1995.
„Pilinszky János 1976-ban rendezte sajtó alá a Kráter című kötetet, lírai költeményeinek csaknem teljes kiadását. Még öt évig élt, de ez idő alatt csak egyetlenegy – alkalmi jellegű – költeménye jelent meg, inkább prózai művek írásával foglalkozott. Ilyenformán természetes, hogy összegyűjtött verseinek kiadásakor a Kráterhez nem akartunk hozzányúlni, annak verseit úgy adtuk az olvasó kezébe, ahogyan maga a költő kötetbe foglalta őket. Inkább függelékként kapcsoltunk még hozzájuk néhány lírai darabot, amelyet a költő folyóiratban tett közzé, de köteteibe nem vett föl. Ugyancsak csatoltuk a lírai gyűjteményhez az Aranymadár, illetőleg A nap születése című kötetekben megjelent verses meséket, végül Pilinszky Jánosnak nyomtatásban fellelhető verses (lírai) műfordításait.
Az Összegyűjtött versei 1987-es sajtó alá rendezésekor világosan jeleztem, hogy a kötet csak a költőnek már életében publikált alkotásait tartalmazza. Azt is megírtam, valószínűnek tartom, hogy idők folyamán előkerülhetnek még olyan versek, amelyek 1987-ben elkerülték a figyelmemet. Ez a mostani kötet valóban gazdagabb az 1987-esnél: tartalmaz tizenöt, ott meg nem jelent lírai darabot és egy onnan ugyancsak hiányzó verses mesét. Ezekre részben az öt évvel ezelőtti kötet recenziói hívták fel a figyelmemet, részben azok a barátaim, akik már a megelőző kötet összeállításában is segítségemre voltak, s azóta sem hagyták abba Pilinszky János életművének kutatását, végül pedig igen nagy részben Hafner Zoltán, aki a Vigiliában újra publikált kilenc »elfeledett« lírai verset (1991. június és július).
Ennek az új kötetnek másik, jelentős gazdagodása, hogy – ugyancsak az említett barátoknak, köztük Hafner Zoltánnak jóvoltából – gyarapodtak a versek első megjelenésére vonatkozó adatok. Itt már csaknem minden közölt Pilinszky-versnek első, folyóiratbeli megjelenésére utalni tudtam. Ezzel egyfelől az irodalomtörténészek munkáját szeretném megkönnyíteni, másfelől igyekeztem megteremteni egy kritikai kiadás alapjait.
[…] A jelen kiadás csak bővíti a megelőzőt, egyéb vonatkozásban nem változtat rajta.” (Részlet Jelenits István utószavából)