1–2. köt. Szerk., a szöveget gondozta, a mutatókat készítette és az utószót írta Hafner Zoltán. Bp. 1993. Századvég, 419; 374 l. /Pilinszky János összegyűjtött művei/
„A két kötet írásai publikálásuk sorrendjében követik egymást. Ettől az elvtől egyetlen esetben tértem el: az 1941–43-ban írt ismertetések összegyűjtve, az első kötet elején találhatók.
A publikálás sorrendje nem minden esetben jelenti (jelentheti) a megírás sorrendjét is. Azok a cikkek, amelyek havilapban jelentek meg, mindig az év adott hónapjának elején, az antológiában vagy katalógusban közölt írások pedig az adott év végén olvashatók. Néhány antológiadarab esetében előfordul, hogy a keltezés bizonytalan – ezt a szöveg lelőhelyénél szögletes zárójelben tüntettem fel.
Pilinszky kétszer vállalkozott »cikksorozat« megírására. Noha a különálló írások értelemszerűen összefüggnek egymással, Pilinszky mégsem adott nekik közös címet. A Szög és olajban Jelenits István közölte őket először egymás mellé illesztve, összefoglaló cím alatt (Tízparancsolat, Jegyzetek a Genezishez). Ezt a jelen kiadásban zárójeles alcímként jelzem, s a kronologikus elvnek megfelelően e sorozatok darabjai nem kerülnek egymás mellé. Úgy vélem, ezáltal Pilinszky figyelmének természete és alakulása is jobban nyomon követhető. (Pl. a Genezishez írt jegyzetek, kommentárok nem függetleníthetők Simone Weil megismerésétől. Hogy mit ír közben Weilről, illetve egy-egy gondolat miként épül be Pilinszky publicisztikájába, az a Genezishez írt további jegyzeteket is befolyásolja, illetve befolyásolhatja. Nem érdektelen az sem, hogy e cikksorozatok írása közben Pilinszky mikről tájékozódik, milyen problémákat vet fel más cikkeiben.)
Az 1968–69-es évben többször is találkozhat az olvasó Katolikus szemmel című rövid írásokkal. Ez az Új Ember rovatcímét jelöli, az itt közölt szerkesztőségi cikkek cím nélkül jelentek meg. A könnyebb tájékozódás érdekében zárójeles sorszámmal (I–X.) láttam el őket. (Ugyanez az eljárás már nem lett volna szerencsés az Egy lírikus naplójából esetében, mivel itt nem különálló sorozatról van szó, ráadásul félrevezető is lehetne – Pilinszky publicisztikájának egésze is naplóként olvasható.)
Három írását (A tizedes, 1958/74; Éhség, 1960/74; Ami elveszett, 1970/73) Pilinszky apró stilisztikai javításokkal újraközölte. Ez esetben a szövegeket első megjelenésük idejében, de a javított változatban adom közre.
A besorolás szempontjából – jelenlegi ismereteink szerint – külön problémát jelent a Könyörgés a csalókért című írás. Ez A mélypont ünnepélye I. utolsó darabjaként került a kötetbe, akaratlanul is azt sugallva, mintha ez lenne Pilinszky utolsó írása. (Nem sokkal Pilinszky halála után jelent meg az Élet és Irodalom 1981. június 6-i számában.) A cikk közreadója viszont arról tájékoztat, hogy a Könyörgés a csalókért 1972 végén, vagy 1973 elején született. Tudtommal és a publikációk tanúsága szerint Pilinszky ekkor nem járt Párizsban, márpedig – ez a szövegből kiderül – ott írta a cikket. Megvizsgálva az 1972–73-as publicisztikát, valószínűbb az 1972-es keltezés, különösen akkor, ha a Néhány szóban című írást közelebbről is megnézzük: Pilinszky itt beszél először a csalóról. A cikk ezen megfontolásból került a Füzetlap után, amely még szintén Párizsban született.
A Képzelt interjú keletkezési idejét viszont nem sikerült megbízható módon megállapítanom. Itt is kéziratban maradt szövegről van szó, mégsem valószínű, hogy Pilinszky utolsó írásainak egyike volna. (Témáját illetően leginkább a 70-es évek elején-közepén született cikkekkel rokonítható.) A gyűjtemény végére ezért került elkülönülve.
Mivel a hagyaték jelenleg még nem kutatható, a szövegközlés alapjául a cikkek folyóiratbeli megjelenése szolgált. A korábbi kiadások sajtóhibáinak javítása mellett – ahol szükséges volt – a mai helyesírási gyakorlatnak megfelelő kiigazításokat is végeztem.” (Részlet Hafner Zoltán utószavából)