„Pilinszky János publicisztikai írásainak összegyűjtésére és kiadására csak a költő halála után nyílt lehetőség. Java részüket – Reisinger János előmunkálatainak felhasználásával – Jelenits István adta közre a Szög és olaj (Vigilia, Budapest, 1982.), majd A mélypont ünnepélye I. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984.) című válogatáskötetekben. Ezek anyagát több mint száz írással bővítette a Tanulmányok, esszék, cikkek című gyűjtemény, amely – a Századvég Kiadónál meginduló és az Osiris Kiadónál folytatódó – Pilinszky János Összegyűjtött Művei című sorozat harmadik és negyedik köteteként jelent meg 1993-ban. Ennek huszonhárom újabb cikkel kiegészülő változatát a költő életművét bemutató CD-ROM tartalmazza, amelyet a CD Multimédia Szoftverház és az Osiris Kiadó adott ki közösen 1997-ben.

Jelen kiadásunk szintén bővíti az ismert cikkek számát és figyelembe veszi a hagyatékban (MTAK Kézirattár), közgyűjteményekben (OSZK, PIM, Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Rádió) és magántulajdonban lévő kéziratokat, hangfelvételeket. Ötvenhét cikk először jelenik meg kötetben – ezek egy része publikálatlanul maradt, másik, jelentősebb hányaduk megjelenéséről viszont csak az Új Ember egykori munkatársának, Sinkó Ferencnek a hagyatékából előkerült kéziratok alapján szerezhettünk tudomást. (E kéziratok – Sinkó Katalin jóvoltából immár – szintén hozzáférhetőek az MTAK Kézirattárában; jelzetszámuk: Ms 5968/89–145.) Sinkó Ferenc – a KZ-oratórium letisztázott kézirata mellett – negyvennyolc keltezés nélküli, gépelésre leadott cikket őrzött meg; beazonosításuk során, valamint a hagyatékban fennmaradt töredékes fogalmazványok segítségével újabb ismeretlen írások is előkerültek az Új Ember azon rovataiból (Katolikus szemmel, Láttuk, Olvastuk), amelyek rendszerint cím és szignálás nélkül közöltek rövid, aktuális beszámolókat. Bizonyosnak tűnik, hogy Pilinszky – különösen a hatvanas években – rendszeresen írt e rovatok számára, ám hogy mennyi neki tulajdonítható írás lappang még az Új Ember hasábjain, annak megállapítása a kritikai kiadás feladata lesz.

A korábbi kötetek sajtó alá rendezésekor – mivel a hagyaték még nem volt kutatható – a szövegközlés alapjául a cikkek folyóiratbeli megjelenése szolgált. Jelen kiadásnál azonban már a fennmaradt kéziratokra és az újabb kutatási eredményekre is támaszkodhatott a szerkesztő – így most nem csupán a terjedelem bővült, hanem néhány esetben a cikkek besorolása és szövegközlése is módosult. Emellett az írások többségéhez jegyzetek is társulnak, amelyek a kéziratok, illetve azok fogalmazványainak lelőhelyével, keletkezésük körülményeivel és korabeli publikálásukkal kapcsolatos kiegészítő információkat tartalmaznak. A szövegbeli hivatkozásokat igyekeztem feloldani, ám néhányat a kötet lezárásáig nem tudtam megfejteni. Hat cikk keltezése szintén bizonytalan maradt, ezek együttesen a kötet végén szerepelnek.” (Részlet Hafner Zoltán utószavából)