[Versek, tanulmányok és színművek.] Bp. 1978. Magvető–Szépirodalmi Könyvkiadó, 222 l. /Harminc év/ 

Versek: Te győzz le. 7–8.; Éjféli fürdés. 8–9.; Halak a hálóban. 9–10.; Őszi vázlat. 10–11.; Tilos csillagon. 11.; Gyász. 12.; Trapéz és korlát. 12–13.; Téli ég alatt. 14.; Késő kegyelem. 15.; Mert áztatok és fáztatok. 15–16.; Miféle földalatti harc. 16–19.; Parafrázis. 19–20.; A tengerpartra. 20.; Sírvers. 21.; Egy szenvedély margójára. 21–22.; Bűn. 22–23.; Tanúk nélkül. 24–25.; In memoriam N. N. 24–25.; Kihűlt világ. 26.; Piéta. 27.; Panasz. 28.; Örökkön-örökké. 29.; Mire megjössz. 30–31.; Senkiföldjén. 31–33.; Ama kései. 34. Harbach 1944. 34–35.; Francia fogoly. 36–37.; Egy KZ-láger falára. 38.; Ravensbrücki passió. 38–39.; Harmadnapon. 38.; Frankfurt. 39–41.; Aranykori töredék. 42.; Impromptu. 43–44.; A szerelem sivataga. 44–45.; Dél. 45–46.; Jelenések VIII. 7. 46.; Apokrif. 47–50.; Négysoros. 50.; Egy arckép alá. 50–51.; Agonia Christiana. 51.; A harmadik. 51.; Hideg szél. 52.; Félmúlt. 52–53.; Novemberi elízium. 53.; Utószó. 54–55.; Introitusz. 56.; KZ-oratórium. 57–70.; A tenger. 71.; Nagyvárosi ikonok. 71–72.; Van Gogh. 73.; Kis éjizene. 73–74.; Önarckép 1944-ből. 74.; Különítélet. 75.; Egy sírkőre. 75.; Passió. 75.; Akár a föld. 75.; A hóhér naplójából. 76.; Merre, hogyan? 76.; Szent lator. 77.; Amiként kezdtem. 77.; Juttának. 78.; Mielőtt. 79.; Monstrancia. 79.; A mélypont ünnepélye. 80.; Majd elnézem. 81.; A hóhér szobája. 81.; Példabeszéd. 81–82.; Kőfal és ünnepély. 82.; Halálod és halálom. 82–83.; Bűn és bűnhődés. 83.; Örökmozgó. 84.; Metronóm. 84.; Vacsora. 84.; Intelem. 85.; Vesztőhely télen. 85–86.; Egy titok margójára. 86.; Hasonlat. 86.; Van Gogh imája. 87.; Minden lélekzetvétel. 87–88.; A többi kegyelem. 88.; De ez se. 88–89.; Rongyaidban és kitakarva.. 89.; Nincs több. 89–90.; Találkozások. 90.; A pokol hetedik köre. 91.; Címerem. 91.; Egy életen keresztül. 92.; Most. 93.; Vonzások közt.93.; Kiért, miért. 94.; Én gyenge voltam. 94.; A tékozló fiú keresése. 94.; Marhabélyeg. 95.; Az ember itt. 95.; Omega. 96.; Baleset. 96.; Bár színem fekete. 96–97.; Fokról-fokra. 97.; Felelet. 97–98.; Kétéltű szörny. 98.; Kérdés. 98–99.; Milyen felemás. 99.; Ahogyan csak. 100.; Mégis nehéz. 100–101.; Ez lesz. 101.; Kezed, kezem. 101.; József Attila. 102.; Igen, a lomb. 102.; Telehold. 102.; Elég. 103.; Egyenes labirintus. 103–104.; Egyetlen olvasmányom. 104.; Visszavonom. 105.; Két arckép. 105–106.; Nyitás. 106.; Játszma. 106–107.; Sírkövemre. 107.; A mi napunk. 108.; Ki és kit? 108–109.; Meghatározás. 109.; Tapasztalat. 109–110.; Tabernákulum. 110.; Így teltek napjaink. 111–113.; Meditáció. 113.; Fohász. 114.; Rossz fölvétel. 114.; Kárhozat. 115.; Szép és még szebb. 115.; A tett után. 115.; Merénylet. 116.; Fölriadva. 116.; In memoriam F. M. Dosztojevszkij. 116.; Végkifejlet. 117.; Kétsoros. 117.; Alkohol. 117.; S. W.-hez. 117.; Betűk, sorok. 118.; Napló. 118.; Sztavrogin elköszön. 118.; Zsolozsma. 119.; Mégis. 119.; Titok. 119.; Ékszer. 120.; Gyónás után. 120.; Infinitivusz. 121.; Költemény. 121.; Trónfosztás. 121.; Infernó. 122.; Sztavrogin visszatér. 122.; Hommage à Isaac Newton. 123.; Pedig. 123.; Önarckép 1974. 123.; Pascal. 124.; Auschwitz. 124.; Terek. 124–125.; Álom. 125.; Kórkép és hattyudal. 126.; Kettő. 126.; Posztumusz passió. 126.; Keringő. 127.; Öröklét. 127.; Verés. 127–128.; Hölderlin. 128.; Zöld. 128.; Kőedény. 128.; Akvárium. 129.; Gótika. 129–130.; Visszafele. 130.; Kráter. 131.; Gérard de Nerval. 132.; Pupilla. 132.; Zsinórpadlás. 132.; Villanyolló. 133.; Summa. 133.; Hommage à Sheryl Sutton I. 133–134.; Hommage à Sheryl Sutton II. 134.; Vonzásod definíciója. 134.; Mi és ők. 134–135.; Átváltozások. 135.; 1970. október 14. 135.; 1970. december 22. 135.; Fátyol. 136.; Életfogytiglan. 136.; Szakítás. 137.; Itt és most. 137.; Kopogtatás. 137–138.; Van ilyen. 138.; B I. kisasszony. 138–139.; Vázlat. 139–140.; Szabadulás. 140.

Két tanulmány: A „teremtő képzelet” sorsa korunkban. 143–150.; Ars poetica helyett. 151–156.

Színművek: Gyerekek és katonák. 159–186.; Síremlék.187–195.; „Urbi et orbi” A testi szenvedésről. 197–205.; Élőképek. 207–215.

*

„Ha a tényirodalom a legmagasabb rendű költészet, s a tényeket Pilinszky szótára szerint ismerjük el tényeknek, ez a költő a pillanatnyilag elérhető legtöbbig jutott. Segít ezzel is más, járható utak megleléséhez. Ami – az útlelés – nem gazdagodás lehet, csak szegénység; a költői önállóság és »különbözés« jegyében feldolgozott pilinszkys képzetvilág (persze, rejtve máris ezzel egy komoly belső, logikai ellentmondást, ezt a logika szökkenésével tolva félre; ezért nem premisszáiból elemeztük művét, hanem a végeredmény megrendültsége felől), az elérhetetlen örök azonosság (mivel való?) és ennek hiteles felmutatása, a sosem volt egyszeriség (a költészet mégis az; ez a külső ellentmondás, amelyet Pilinszkynek sem kell védenie, hiszen a költészet nem az azonosságba békülés formája, ellenkezőleg, inzultus), e polarizálás teljesen világi jellegű. A keresztény gondolat – ha barbárul, szakjelleggel nézzük, s költészetet magam végső soron más jegyben vizsgálni képtelen vagyok, más jegyben a vizsgálat is szükségtelen, ám itt kifordulnak az esztétikai kategóriák, tehát pályaelhagyás történik; tehát ha a költészetet a műfaj sikere szempontjából tekintjük –, az általános vallás, általánosan elfogadott képzetek alkalmazása elsősorban azt adja Pilinszky lírájának, hogy nem szorul rá külön-vallásra, nem kényszerül tagadásra, fölösnek tetszhető bonyodalmakra. Útja egy út a sok közül, hiszen a költészet a sokszerű világi gazdagság közege mégis. Nincs üdvtana. Hogy Pilinszky épp ilyen anyagban merészel a »lelke üdvére« gondolni, oly bátorság, amellyel azonosulni nem, de a legvégső elismeréssel rokonszenvezni bírunk, végső fokon kényszerülünk. Keresni utat ily jegyben már csak úgy lehet, hogyan lehetne a még kevesebb – ugyanennyi.” (Tandori Dezső; Kortárs, 1979. május)