Sziveri János Appendix című költeménye ihlette meg Veres Tilda Pannát, a Sziveri30 zenei pályázatunk I. helyezettjét, aki egy gyönyörű, zongorára írt dalban idézte meg a költő sorait.
A Sziveri-hagyatékot gondozó Kertész Imre Intézet 2020 őszén hirdetett zenei pályázatot a fiatalon elhunyt költő műveinek feldolgozására, valamint A szélherceg című új válogatáskötetének népszerűsítésére.
Sziveri János: Appendix
négy éve már hogy elmúlott az ősz
összerezzenek akár az őz
mégsem veszem komolyan
állapotom nem olyan
lehengerel részvéttel az inger
viaskodom magánérdekeimmel
tanul a vesztes saját kárán
rejtőzöm a felfoghatóság határán
bárhová nézek te vagy akit látok
egységben élünk miként az átok
beszélem veled e hétvégi nyelvet
minek keresni szerelemben elvet
hullanak a vakító hópelyhek
megfelel ez a célszövetséges helyzet
kifelé befelé jól mutatunk
egymás kevéske örömén mulatunk
tántorgom részegen is tiszta fővel
idővel sem békülök meg az idővel
elvetélt perceimet licitálom
kicsit valóság ez kicsit álom
nagy a füst mégsem melegít a kályha
éppúgy mint régen bebújunk az ágyba
hideg a szoba a falak vizesek
saláta emlékeimből végleg kiesek
az Isten önmagán belül tart most szemlét
kérdőre vonja magamagát a nemlét
nemes szentvadakat hergel
sajátos kérdéseimre válaszokat termel
természetszerűen sarlatán de van
ha erre gondolok eláll a szavam
hiába sejti már kinek mi a neme
didereg a város vizenyős a szeme
ismerkedünk tárgyaink nevével
szövetségre léptünk egymás jellemével