Művek

– Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről – dörögte odafenn a magasban, mintegy állig a talárjába burkolózva.

Káin rögtön visszakozott. Ami megtörtént, megtörtént. Különben arra a szeles, fülledt, baljóslatú napra nem tud pontosan visszaemlékezni. Tény, hogy az Úr Ábelre és az ő ajándékára tekinte, Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekinte: ez fájt neki. Ő is szereti az Urat. És neki is van önérzete. Aztán minden megfékezhetetlenül, ellenállhatatlanul, az indulatok paroxizmusában, úgyszólván előre megálmodottan és álomszerűen megszervezve történt, minden valószínűség szerint a sors akaratából. Miért mondja tehát néki az Úr: „Mit cselekedtél”? – mintha a cselekvés egészen és minden tekintetben az övé lehetne? Hiszen kicsoda is ő végeredményben? Csak egy ember. És mi az ember? Eszköz-e vagy akarat?

– Avagy szabad vagyok-é én a földön mint ember, és magam vagyok-é az oka önmagamnak? Avagy pedig teremtett lény vagyok-é és az én Uram alkotása?” (Világpolgár és zarándok)

Kertész Imre új könyve az elmúlt húsz évben írt esszéinek java részét gyűjti egybe, amelyeknek mintegy a fele most jelenik meg először kötetben. Az életműnek e mindmáig kevésbé vizsgált területén is jelentős és megkerülhetetlen írások sorakoznak: a szerző egyedülálló módon végzi el azt az egzisztenciális munkát, amelyet tanúságtételként is elénk állít. Szinte valamennyi írás újabb számvetés azokkal a traumákkal és társadalmi problémákkal, amelyek a diktatúrák elmúltával is velünk maradtak, s továbbra is veszélyeztetik egyéni szabadságunk megteremtésének lehetőségeit. Továbbra is az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként alakul a közös európai etikai kultúra s annak emberképe: a felmérhetetlen szenvedések miféle tudáshoz vezetnek, a nemzedékek saját közös örökségükké teszik-e mindazt a botrányt, gyalázatot és szégyent, amely úgy tűnik, még jó ideig nem kerülhet múlt időbe, ám épp emiatt felmérhetetlen erkölcsi tartalék is rejlik bennük.

Az esszék és emlékezések akár naplóregényként is olvashatók – egy sorsát visszanyert szellem számol be arról, hogy a szembenézés és önvizsgálat miként lesz megtisztulás, „a megtisztulás pedig felemelkedés, és a szellemi Európához való csatlakozás.”

„A jelen kötet szerkezete három fejezetre tagolódik: az első rész sajátos kollázs, mely eredetileg egy hangoskönyv számára készült, és (az önidézés írói módszerével élve) önálló szövegként is olvastatja magát – egyben felvezetésül szolgál mindazon témákhoz, amelyeket a következő rész beszélgetéseiben részletesebben is kifejt, illetve kommentál a szerző. Az öt interjú közül kettő most jelenik meg kötetben először, közülük a Sorstalanság keletkezéstörténetéről szóló eddig publikálatlan volt. A harmadik fejezet két esszét és egy nyilatkozatot tartalmaz, amelyeket a Vigilia folyóirat közölt az írótól.

Reményeink szerint tartogat kuriózumokat a kötet, amelynek valamennyi darabja ma is aktuális, a zsidó-keresztény tradíció és párbeszéd esélyeit latolgatja kivételes empátiával. Ezúttal az író talán még közelebb kerülhet olvasóihoz, hisz kíméletlen pontossága a beszélgetések során mindig nyitottsággal és megnyerő közvetlenséggel párosul. A kiadvány megjelentetésének érdekessége, hogy – a sorozat iránti rokonszenve jeléül – az író maga ajánlotta fel írásait Kiadónk számára. E kis kötetünkkel egyben tisztelegni is kívánunk az idén nyolcvan éves szerző emberi és írói teljesítménye előtt.” (Részlet a kötet utószavából)