Hangoskönyv, a szerző előadásában
„Kertész Imrét mindig is nagyon zavarta, ha önéletrajzi szerzőként közelítenek hozzá, mint ahogy azzal sem értett egyet, amikor a Sorstalanság főszereplőjének, Köves Gyurinak a történetét egy az egyben azonosítják az övével. Az angol lobogó című elbeszélés sem személyes anekdoták füzére – mint ahogy a kötetben olvasható beszélgetésünkben megjegyzi: az foglalkoztatta, hogy az egyén történetében miként tükröződik a nemzet története, és egy alkotóvággyal teli élet hogyan roppan össze a forradalom eltiprásával. És persze a mű problematikája más műveihez is köthető, hisz ezúttal is felvetődik, hogy az önálló identitás hogyan vívható ki, hogyan teremthető meg egy katasztrófahelyzetben, a diktatúrák idején. Mennyire végzetszerű, illetve történelmileg mennyire determinált az egyén, mennyiben felelős a saját életéért: kiszabadulhat-e sorstalanságra ítélt állapotából? Az elbeszélés az önazonosság keresésének története, melynek során az elbeszélő rátalál egy olyan, főként a művészetek által közvetített értékrendre, amelynek segítségével kivonhatja magát a mindenkori diktatúrák fennhatósága alól. 1956. október 23-a és az azt követő napok azt ígérték, hogy ez az értékrend érvényes, az egyén kitaszítottsága a saját országából mégiscsak megszüntethető. Hogy az a bizonyos másik haza nemcsak a »magasban« létezik.” (Hafner Zoltán)