„Pilinszky köztudottan szívesen másolta le és ajándékozta el művei kéziratát, olykor azok eredeti példányait is. Összegyűjtésük azért is fontos és sürgető, mert a költő hagyatéka – főként az 1930–50-es években született versek esetében – igen hiányos; a magántulajdonban található dokumentumok feltérképezése elengedhetetlen egy majdani kritikai kiadás megalapozása szempontjából. Az eddig előkerült kéziratok közül önmagukban is megkülönböztetett figyelmet érdemelnek azok a versfüzetek, amelyekbe nagyobb számban, s ha más-más okból is, de az összegzés igényével jegyezte le verseit Pilinszky. Általuk nemcsak egyes filológiai problémákat, hanem a költői pálya belső alakulását is jobban nyomon követhetjük. Jelenleg három ilyen füzetről tudhatunk, közülük kettő hozzáférhető, s a közelmúltban hasonmás kiadásban is megjelentek: az első 1948-ból maradt fenn, és 1996-ban adta közre a Kortárs Kiadó; a másodikat szerelme és majdani felesége, Márkus Anna számára állította össze Pilinszky, és a Nap Kiadó gondozásában jelent meg 2001 Könyvhetén.” (Hafner Zoltán; Vigilia, 2001/11.)