Művek

„Különleges könyv Pilinszky János Karácsony című kötete […], amely igazi ajándék, és egyben társ lehet az ünnephez illő lelki feltöltődésben. Jézus Krisztus földi születésének napja, az öröm és békesség, a család és gyermekség ünnepe alkalmas furcsa-szép levél írására és különleges könyvek olvasására egyaránt, de ilyenkor számot vethetünk a tovatűnő esztendővel, mi jót vagy rosszat hozott számunkra. Karácsonykor kicsit megpihen a lélek, s újra erőre kap, csak legyen, ami táplálja a benne levő hitet.

A zöld színű, kabátzsebben is elférő könyvecske a költő karácsonyhoz kapcsolódó gondolatait tartalmazza (Hafner Zoltán szerkesztésében), melyek zöme az Új Ember című katolikus folyóiratban jelent meg. A rövidebb-hosszabb szövegek az adventi várakozásról, a karácsonyról, a hétköznapok és az ünnep viszonyáról szólnak. »Hétköznap és ünnep, kölcsönös megteremtői egymásnak. Az egyik nemcsak mértéke a másiknak, de emelője is.«”  (Gajdó Ágnes; Élet és Irodalom, 2008. december 12.)

„A 20. sz. két legnagyobb magyar költője talán az a J. A., aki minden kérdésünkre a tökéletes és evidens választ tudta, és az a Szép Ernő, aki szavakban és szókapcsolatokban oly kérdéseket tett fel, amelyekről nem is tudtunk addig. De az EGYETLEN KÖLTŐ, akivel a Teremtés (nagy tével) szent reménytelenjén (és teljén) fivérként együtt sírhatunk olthatatlan: PILINSZKY JÁNOS.” (Részlet Tandori Dezső előszavából)

*

„Tandori Dezső 2006-ban (Pilinszky születésének 85. és halálának 25. évfordulóján) Hafner Zoltánnak, e könyv szerkesztőjének, egyben a Pilinszky-életmű gondozójának kérésére rajzokat készített. A baráti feszólítás magától kínálkozott: a kortárs irodalomban talán Tandori foglalkozott a legtöbbet Pilinszky életművével, s nem egy esetben ő mondta el róla a legérvényesebbet.” (Részlet Hafner Zoltán fülszövegéből)

„A modern magyar prózairodalomban egészen egyedi jelenség a prózaíró Pilinszky János. A tömörség, sejtetés és pontosság avatott művésze volt, igazi evangéliumi szellemiség hatotta át elmélkedéseit, de az »igen« és »nem« között beláthatatlan távlatokat nyitott. Ez tette valódi meditációkká az Új Emberben folyamatosan közölt nagyheti és húsvétünnepi írásait, amelyekből Hafner Zoltán gyűjtött egybe kötetnyit.” (Rónay László; Új Ember, 2009. április 12–19.)

„Aki a válogató és szerkesztő Rónay László verscsomagját, a Stigmát kibontja, ismerősre vél rá: a háború, a lágerélmény rettenetének költőjére. Az Apokrif, a KZ-oratórium, A mélypont ünnepélye, a Szakítás klasszikus darabjaival találkozik, a vívódó, hívő, csupa áldozat, csupa kegyelemvágy lírikusával. Az utószó remek esszéjét jegyző Szabó Ferencnek is igaza van, Pilinszky okán a szeretet zsenialitásáról beszélni magától értetődő. Tehát innen érkezik Pilinszky? A lelkiismeret-vizsgálatból, a gondolkodás akcióit kifejlesztő, végtelenül szabatos képek rekeszfalai közül, később a fogalmak külön életére hagyatkozó szabadabb rendből?” (Kelemen Lajos; Kortárs, 2012. június)