„Valahol megvan, Ami kimaradt, és ez jó. Talán külön, »kijáró« lapokra kellett volna nyomni e pótkötetet, ellátni alkalmatos jelzésekkel, hogy aztán az olvasó szépen berakosgassa a helyére, ami kimaradt, kedve és ízlése szerint elhelyezve e 93 verset a válogatott kötet opusai között. […] Csakhogy amúgy lehet-e ezt? Lehet-e úgy tenni, mintha e kettő visszamenőleg egy lenne? Úgy vélem, nem lehet. Viszont szabad-e épp a műbírálat tartományain belül úgy csinálni, mintha nem lenne egy ez a kénytelen kettő mégis? Azt hiszem, ezt meg nem szabad. Mi tehető hát, hogy elmúljon (s amíg elmúlik) a Petri körüli aszinkron? Mert utólag alighanem lehetetlen a botrányosan, mi több: ostobán kitiltott költőt »visszahelyezni« (hisz ott volt és mégsem) a nyolcvanas évek látható-látszható irodalmába, ahonnan nem a szakma, de a szélesebb olvasóközönség számára visszavonhatatlanul hiányzik. A kitiltás valódi célját (mi is volt az?) nem érte el, de majdnem elért egy másikat, alattomosabbat, rongálóbbat amannál: a köz- és irodalmi életből nem, ám az irodalom életéből, az évtized befogadói tudatából majdnem sikerült Petri György költőt kiradíroznia.” (Parti Nagy Lajos)
*
„Kötetünk tartalmazza mindazt, mi kimaradt a Valahol megvan című kötetből – politikai vagy terjedelmi okokból. A szamizdatban sem publikált és az újabban keletkezett verseket a Mi jön még? ciklusban közöljük.” (Részlet a kötet fülszövegéből)