Művek

„Két erős törekvés élt bennem gyerekkoromtól fogva: az, hogy költő akartam lenni és az, hogy semmiképpen sem akarok csak költő lenni. Kamaszkorom vége felé a pszichológia érdekelt, majd elmegyógyász szerettem volna lenni, amíg rá nem jöttem, hogy a lélektanban (mármint a »mély«-ben) több a fantázia játéka, mint a megbízható ismeret. Végül a filozófiában találtam meg azt a területet, ahol – a költészet mellett – érdeklődésem találkozik, legalábbis remélem, a lehetőségeimmel. 1966-ban – már 23 évesen – iratkoztam be a bölcsészeti kar filozófia-fakultására. Az egyetemi tanulmányaim előtti időszakban sokféle munkahelyen dolgoztam, ezek közül egy volt érdekes számomra, a munkaterápiás elmegyógyintézet. Noha verset gyerekkorom óta írok, ennek a kötetnek minden darabja 1968–70-ből való.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

„Mint általában minden intellektuális költőt, Petrit is a tudatos versépítkezés, az életmű lehetséges megszerkesztettségének igénye jellemzi. A Körülírt zuhanás következetes folytatása előző kötetének, ugyanakkor sajátos hangjának, verstechnikájának megszerzése is e kötetéhez kapcsolható. A szemléleti folytonosságot a körülíró gesztus, az érzelmek körülményekkel való bekerítése-behelyettesítése biztosítja, verseszménye viszont időközben változik. »Én – írja – a versek terjedelmének csökkenését érzem – bármilyen külsődleges légyen is ez első meggondolásra – úgynevezett és esetleges fejlődésem egyetlen döntő tényének.« Az új Petri-vers azonban nemcsak az epikus elemeket igyekszik kiszűrni költészetéből, hanem a tömörítés révén elvontabbá is teszi lírai jelzéseit, filozofikus tételeit.” (Aczél Géza)

„Az Örökhétfő című kötet e régóta készülődő s régóta történő átépülési folyamat dokumentuma. Petri nem eleve szamizdat-verseskötetet írt, hanem fokozatosan átalakuló lírikusi magatartásának következménye volt, hogy egy – akár csak tucat verssel – megcsonkított engedélyezett kötet megjelentetése lassanként művészileg is lehetetlenné vált számára. »Homályos föltételeket nekem / többé nem szabnak« (Tojástükör). Ez az új magatartás nincsen művészi fölényben a régivel szemben, mely a homályos föltételeket életformaproblémává és esztétikai formaproblémává tette. Petri művészi teljesítménye ma nem »nagyobb«, mint a Magyarázatok M. számára volt, de az a kötet – épp belső következetessége miatt – elvágta a továbbvezető utakat. Petri nem ír ma »szebb« verseket, mint a Körülírt zuhanás egy-egy végtelenül tiszta, fájdalmas-lemondó dallamú verse volt, de igazságát továbbkeresve sikerült mind emezt, mind amazt mai kísérleteinek előzményévé változtatnia. Vagyis sikerült új utakon folytatnia költészetét, és egységét is megőrizni.” (Radnóti Sándor)

„[…] Amerikában, Mózsi Ferenc Szivárvány kiadójánál Chicagóban az idő tájt jelent meg egy vékony versesfüzetem, s abban az ominózus Brezsnyev-sirató. […] Nagyjából ugyanaz az anyag volt, ami aztán a magyar szamizdatban is napvilágot látott, Azt hiszik címmel. A Brezsnyev-versről tudomást szerzett a pártközpont vagy a moszkvai követség, mert kaptam egy elképesztő levelet, amelynek utolsó mondata így hangzott: »Az önnel kötött szerződést, figyelembe véve a Magyar Népköztársaság kül- és belpolitikai érdekeit, felbontjuk.« Nagy büszkeséggel őrzöm ma is ezt a levelet. Akkor éreztem, életemben először és valószínűleg utoljára, hogy én egy nagyon fontos politikai tényező lehetek, ha képes vagyok egy ország kül- és belpolitikai érdekeit veszélyeztetni egy itthon nem is terjesztett, háromszázas példányszámú versfüzetkével. Ez mutatja, hogy az akkori kultúrpolitika milyen aránytalanul dimenzionálta egy vers lehetséges veszélyességét.” (Interjúrészlet; riporter: Tódor János)