„Jelentős költők verseit haláluk után összegyűjtik. A lezárult mű megváltoztatja a perspektívát: a zsengék, töredékek, verskezdemények, változatok, s még a kihagyottak is legitimekké válnak. […] Várady Szabolcs, a költő, Réz Pál, a filológus és Lakatos András, a bibliográfus – mindhárman szerkesztők is – közös vállalkozása komolyan végiggondolt és makulátlanul megvalósított munka. Ami Váradyt illeti, csak folytatta élethossziglani szolgálatát; tudnivaló ugyanis, hogy Petri rábízta kötetei – úgymond – összerakását. Az eredmény mintegy százhúsz ez idáig publikálatlan tétel, s hozzá mintegy hetven – kötetben ez idáig nem közölt – vers, valamint huszonöt korai vers. Bizonyos, hogy ezentúl jobban fogjuk érteni Petrit, de vajon másképpen is? […] Petri György valaha, indulása idején ezt írta: »Két erős törekvés élt bennem gyermekkoromtól fogva: az, hogy költő akartam lenni, és az, hogy semmiképpen sem akarok csak költő lenni.« Megállapítható, hogy második törekvése – abban az értelemben, ahogy elgondolta – nem sikerült. De egy másik értelemben valóban nem csak költő volt, hanem a költőség sűrítményévé és egyben párlatává vált a mai magyar irodalmi képzeletben.” (Radnóti Sándor)