„Mindent összevetve: az életműsorozatot záró kötet magában foglalja a Kádár-kori értelmiség egyik, ha nem a legjelentősebb vonulatának történetét, a Lukács-iskolából kiiratkozott, annak alapvetéseitől eloldozódott és világképileg individualizálódott, ám bizonyos észjárásbeli, fogalomhasználati gyökereitől végérvényesen elszakadni mégsem tudó, bizonyos hagyományrétegekbe ágyazódott, ugyanakkor legszemélyesebb élettörténeteiben elszigetelődött, mindenekelőtt saját magával szemben magára maradó figura szarkasztikus és fájdalmas, szeretnivaló és hideglelős önarcképét.” (Jánossy Lajos)
*
„A nagy költőnek minden sora érdekes, közre kell tehát adni – ez lehetett a kiindulópontja a zárókötet szerkesztésének. Ha szinte lehetetlenné teszi is ez a heroikus gyűjtés azt, hogy a kötetet valaki elolvassa az elejétől a végéig, akkor is indokolt lehet így eljárni, hiszen a Petri iránt érdeklődő olvasó szemezgethet a felkínált anyagban, és találhat kedvére valót. Avagy árnyalhatja a Petri-olvasatunkat mindaz, ami itt van.” (Károlyi Csaba)