* A pontosítás érdekében a keresett szavakat, kifejezéseket tegye idézőjelbe.

Művek

Azt hiszik

„Nem véletlen, hogy a kötetcím az Élektra című vers elejéről való: »Azt hiszik, a politika fortélyai / foglalkoztatnak…« Bár maga a vers az undor verse, a címmel azt akartam világossá tenni, hogy én elsősorban nem politikus vagyok, hanem költő. Van tehát már abban a kötetben egyfajta rezerváltság, egyfajta tartózkodás. Nézd, nekem valóban volt az Örökhétfő után egy ilyen kényelmetlenség-érzésem, hogy engem hovatovább kezdenek úgy tekinteni, mint az ellenzék egyik politikai vezérszónokát, és jelezni akartam, hogy bocsánat, én azért költő vagyok mindenekelőtt.” (Interjúrészlet; riporter: Parti Nagy Lajos)

Ami kimaradt

„Valahol megvan, Ami kimaradt, és ez jó. Talán külön, »kijáró« lapokra kellett volna nyomni e pótkötetet, ellátni alkalmatos jelzésekkel, hogy aztán az olvasó szépen berakosgassa a helyére, ami kimaradt, kedve és ízlése szerint elhelyezve e 93 verset a válogatott kötet opusai között. […] Csakhogy amúgy lehet-e ezt? Lehet-e úgy tenni, mintha e kettő visszamenőleg egy lenne? Úgy vélem, nem lehet. Viszont szabad-e épp a műbírálat tartományain belül úgy csinálni, mintha nem lenne egy ez a kénytelen kettő mégis? Azt hiszem, ezt meg nem szabad. Mi tehető hát, hogy elmúljon (s amíg elmúlik) a Petri körüli aszinkron? Mert utólag alighanem lehetetlen a botrányosan, mi több: ostobán kitiltott költőt »visszahelyezni« (hisz ott volt és mégsem) a nyolcvanas évek látható-látszható irodalmába, ahonnan nem a szakma, de a szélesebb olvasóközönség számára visszavonhatatlanul hiányzik. A kitiltás valódi célját (mi is volt az?) nem érte el, de majdnem elért egy másikat, alattomosabbat, rongálóbbat amannál: a köz- és irodalmi életből nem, ám az irodalom életéből, az évtized befogadói tudatából majdnem sikerült Petri György költőt kiradíroznia.” (Parti Nagy Lajos)
 
*
 
„Kötetünk tartalmazza mindazt, mi kimaradt a Valahol megvan című kötetből – politikai vagy terjedelmi okokból. A szamizdatban sem publikált és az újabban keletkezett verseket a Mi jön még? ciklusban közöljük.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

Valahol megvan

„Petri ma nemzedékének (s itt kell még megjegyeznem, hogy mennyire fontos az is, hogy e költészet ugyan valóban közvetít egy generáció világlátásáról, léthelyzetéről, de ez mint egy nagyobb, tágasabb ontológikus jelentésmezőbe foglaltan érvényesül), tehát nemzedékének legnagyobb költője, de a mai magyar lírában is valóban külön fejezetet, történetet ír. Vas Istvánnak már 1969-ben igaza volt, amikor arról szólt, hogy versei közül nem egy állandó antológia˗darab lehet; ma ez még inkább így van, a Valahol megvan sorozatban tartalmazza ezeket a típusú és minőségű műveket. A kötet nagy erejű tudósítás arról, »Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen«, ami arról is beszél, hogy voltak-e itt nők, szerelmek egyáltalán, akár csak egy nő, egy szerelem, s arról is, hogy »Ennyi mitológiával a háta mögött, / csalhatósága tudatában / az ember otthon ül és röhög«, de a jelenlétről nem mond le, miközben »ül és figyel« és nézi: »Ó, lassú, szép, könyörtelen / fogyatkozás.«” (Dérczy Péter)

Valami ismeretlen

„Mindent összevéve, a VALAMI ISMERETLEN-t jó érzés kézbe venni. A magyar olvasóközönség évtizedeken át elszokott tőle, hogy egybefüggő, egész verscsoportok, úgy, ahogyan létrejöttek és készen állanak, önállóan és szabadon élhessék a maguk életét.” (Márton László)
 
*
 
„A kéretlen politikai ornamentika eltűntével egyszerre nyilvánvaló, hogy a Petri-gesztus eredetileg is, most is ugyanaz: magándemonstráció a képzelet valóságáért. Nem hangsúlyoztam külön, de a versek nagy része szerelmi líra, s ez sem véletlen: hisz a szerelem a maga eleve irracionális mivoltával szétfesziti minden újkori józanságunkat, minden ésszerűségünket, itt még felfedezhető az eliade-i »szent idő« vektora, itt még egy régi, harminc évvel ezelőtti görbe éjszaka emléke is valóságos misztériumjátékká válhat – csupán attól, hogy körvonalazódik benne az idő eredendő kettős dimenziója (Hogy elérjek a napsütötte sávig). Miközben Petritől mindennemű fellengzősség, ünnepélyesség, patetizmus távol áll. Mondhatnék, anyanyelve az önirónia, módszere az önreflexió. De mert valóban száraz a szeme és valóban néz vele, sok mindent meglát, amit el nem mondhat, mert nincs rá szó – nincs rá idődimenzió –, ám ettől függetlenül költészetében jelen van mindaz, amit lát. Ettől oly súlyos ez a 31 verset tartalmazó vékony füzet.” (Pályi András)

123456