Összegyűjtött műfordítások

„Petri György életművében nem játszott akkora szerepet a  műfordítás, mint hajdan a Nyugat oly sok költőjénél és kortársai közül például Tandori Dezső vagy Orbán Ottó munkásságában. Mindamellett fordított, különböző antológiákba és folyóiratokba, később pedig színházi felkérésre, angol és német eredetiből, népköltészeti antológiákba és más nyelvekből nyersfordítás segítségével, franciából baráti közreműködéssel.” (Részlet a kötet Szerkesztői jegyzetéből)

Összegyűjtött interjúk

„Petri számára – ez a hatalmas terjedelmű és lenyűgözően gondolatgazdag gyűjtemény a bizonyíték rá – az interjú az önmegnyilatkozás adekvát formájának számít. […] Ahogy a költő kifejti verseinek poétikai hátterét, ahogy az ellenzéki megvilágítja a rendszerrel szembeni föllépésének indokait, ahogy a nagybeteg beszámol a halálról mint az utolsó életfeladatról és mint költészetének újabb anyagáról: a vallomások mindig érdekesek, gyakran pedig megdöbbentően mélyek. Az Összegyűjtött interjúk, számoljunk be róla végül, kiterjesztően értendő: a kötet nem csupán a költővel készült, hanem a költő által készített interjúkat is közli. A gyűjtemény végén, külön tematikai egységben; Petri nem válaszolóként: kérdezőként lép elénk. Mit mondjunk, ezt a szerepet is kitűnően játssza. Úgy hagyja megnyilvánulni mindenkori interjúalanyát, hogy közben nem rejti el a saját személyiségét sem. Petri, akár válaszol, akár kérdez: ideális beszélgetőtárs.” (Perecz László)

Próza, dráma, vers, naplók és egyebek

„Mindent összevetve: az életműsorozatot záró kötet magában foglalja a Kádár-kori értelmiség egyik, ha nem a legjelentősebb vonulatának történetét, a Lukács-iskolából kiiratkozott, annak alapvetéseitől eloldozódott és világképileg individualizálódott, ám bizonyos észjárásbeli, fogalomhasználati gyökereitől végérvényesen elszakadni mégsem tudó, bizonyos hagyományrétegekbe ágyazódott, ugyanakkor legszemélyesebb élettörténeteiben elszigetelődött, mindenekelőtt saját magával szemben magára maradó figura szarkasztikus és fájdalmas, szeretnivaló és hideglelős önarcképét.” (Jánossy Lajos)
 
*
 
„A nagy költőnek minden sora érdekes, közre kell tehát adni – ez lehetett a kiindulópontja a zárókötet szerkesztésének. Ha szinte lehetetlenné teszi is ez a heroikus gyűjtés azt, hogy a kötetet valaki elolvassa az elejétől a végéig, akkor is indokolt lehet így eljárni, hiszen a Petri iránt érdeklődő olvasó szemezgethet a felkínált anyagban, és találhat kedvére valót. Avagy árnyalhatja a Petri-olvasatunkat mindaz, ami itt van.” (Károlyi Csaba)

Válogatott versek

„Nem vitás, hogy Petri költészete, verseit rajzoló éles esze, iróniája, humora, bölcs távolságtartása, frivolsága, a komolyan veendők iránti erős elkötelezettsége, a kíméletlen tartás, ami nem jár együtt tanítós kioktatással, bizony újra nagyon elkezdtek hiányozni. Valaki, aki úgy nagy költő (egyike a legnagyobbjainknak), hogy a koszos világ apróbb és nagyobb szörnyűségei, szánalmasságai is érdeklik. Természetesen nem lesz kisebb és kevésbé fontos más poézis, ha annak a látóterébe a jelen történései nem tudnak belekerülni. De Petri költői és nem költői látótere is épp olyan volt, amibe a világ dolgai nagyon is belefértek. […] Petri közel hoz és kinevet, gúnyos, és közben végtelenül együtt érző. Olyan nemes egyszerűséggel beszél a létezés legnagyobb kérdéseiről, mintha épp a cipőfűzőjét oldaná meg. Csak egy személy. Aki nem lehet régi költő. Mert mai.” (Ambrus Judit)