Művek

„Az Örökhétfő című kötet e régóta készülődő s régóta történő átépülési folyamat dokumentuma. Petri nem eleve szamizdat-verseskötetet írt, hanem fokozatosan átalakuló lírikusi magatartásának következménye volt, hogy egy – akár csak tucat verssel – megcsonkított engedélyezett kötet megjelentetése lassanként művészileg is lehetetlenné vált számára. »Homályos föltételeket nekem / többé nem szabnak« (Tojástükör). Ez az új magatartás nincsen művészi fölényben a régivel szemben, mely a homályos föltételeket életformaproblémává és esztétikai formaproblémává tette. Petri művészi teljesítménye ma nem »nagyobb«, mint a Magyarázatok M. számára volt, de az a kötet – épp belső következetessége miatt – elvágta a továbbvezető utakat. Petri nem ír ma »szebb« verseket, mint a Körülírt zuhanás egy-egy végtelenül tiszta, fájdalmas-lemondó dallamú verse volt, de igazságát továbbkeresve sikerült mind emezt, mind amazt mai kísérleteinek előzményévé változtatnia. Vagyis sikerült új utakon folytatnia költészetét, és egységét is megőrizni.” (Radnóti Sándor)

„Petri számára – ez a hatalmas terjedelmű és lenyűgözően gondolatgazdag gyűjtemény a bizonyíték rá – az interjú az önmegnyilatkozás adekvát formájának számít. […] Ahogy a költő kifejti verseinek poétikai hátterét, ahogy az ellenzéki megvilágítja a rendszerrel szembeni föllépésének indokait, ahogy a nagybeteg beszámol a halálról mint az utolsó életfeladatról és mint költészetének újabb anyagáról: a vallomások mindig érdekesek, gyakran pedig megdöbbentően mélyek. Az Összegyűjtött interjúk, számoljunk be róla végül, kiterjesztően értendő: a kötet nem csupán a költővel készült, hanem a költő által készített interjúkat is közli. A gyűjtemény végén, külön tematikai egységben; Petri nem válaszolóként: kérdezőként lép elénk. Mit mondjunk, ezt a szerepet is kitűnően játssza. Úgy hagyja megnyilvánulni mindenkori interjúalanyát, hogy közben nem rejti el a saját személyiségét sem. Petri, akár válaszol, akár kérdez: ideális beszélgetőtárs.” (Perecz László)

„Petri György életművében nem játszott akkora szerepet a  műfordítás, mint hajdan a Nyugat oly sok költőjénél és kortársai közül például Tandori Dezső vagy Orbán Ottó munkásságában. Mindamellett fordított, különböző antológiákba és folyóiratokba, később pedig színházi felkérésre, angol és német eredetiből, népköltészeti antológiákba és más nyelvekből nyersfordítás segítségével, franciából baráti közreműködéssel.” (Részlet a kötet Szerkesztői jegyzetéből)

„Jelentős költők verseit haláluk után összegyűjtik. A lezárult mű megváltoztatja a perspektívát: a zsengék, töredékek, verskezdemények, változatok, s még a kihagyottak is legitimekké válnak. […] Várady Szabolcs, a költő, Réz Pál, a filológus és Lakatos András, a bibliográfus – mindhárman szerkesztők is – közös vállalkozása komolyan végiggondolt és makulátlanul megvalósított munka. Ami Váradyt illeti, csak folytatta élethossziglani szolgálatát; tudnivaló ugyanis, hogy Petri rábízta kötetei –  úgymond –  összerakását. Az eredmény mintegy százhúsz ez idáig publikálatlan tétel, s hozzá mintegy hetven – kötetben ez idáig nem közölt – vers, valamint huszonöt korai vers. Bizonyos, hogy ezentúl jobban fogjuk érteni Petrit, de vajon másképpen is? […] Petri György valaha, indulása idején ezt írta: »Két erős törekvés élt bennem gyermekkoromtól fogva: az, hogy költő akartam lenni, és az, hogy semmiképpen sem akarok csak költő lenni.« Megállapítható, hogy második törekvése –  abban az értelemben, ahogy elgondolta –  nem sikerült. De egy másik értelemben valóban nem csak költő volt, hanem a költőség sűrítményévé és egyben párlatává vált a mai magyar irodalmi képzeletben.” (Radnóti Sándor)