Művek

„Jelentős költők verseit haláluk után összegyűjtik. A lezárult mű megváltoztatja a perspektívát: a zsengék, töredékek, verskezdemények, változatok, s még a kihagyottak is legitimekké válnak. […] Várady Szabolcs, a költő, Réz Pál, a filológus és Lakatos András, a bibliográfus – mindhárman szerkesztők is – közös vállalkozása komolyan végiggondolt és makulátlanul megvalósított munka. Ami Váradyt illeti, csak folytatta élethossziglani szolgálatát; tudnivaló ugyanis, hogy Petri rábízta kötetei –  úgymond –  összerakását. Az eredmény mintegy százhúsz ez idáig publikálatlan tétel, s hozzá mintegy hetven – kötetben ez idáig nem közölt – vers, valamint huszonöt korai vers. Bizonyos, hogy ezentúl jobban fogjuk érteni Petrit, de vajon másképpen is? […] Petri György valaha, indulása idején ezt írta: »Két erős törekvés élt bennem gyermekkoromtól fogva: az, hogy költő akartam lenni, és az, hogy semmiképpen sem akarok csak költő lenni.« Megállapítható, hogy második törekvése –  abban az értelemben, ahogy elgondolta –  nem sikerült. De egy másik értelemben valóban nem csak költő volt, hanem a költőség sűrítményévé és egyben párlatává vált a mai magyar irodalmi képzeletben.” (Radnóti Sándor)

„Rögtön feltűnik, hogy mennyire »kész« volt ez a költészet már indulása pillanatában is, amiből következik, hogy nem is változott, nem kényszerült változni az idők folyamán. A Petri-hang ma is ugyanúgy szól. A pályakezdő csendes határozottsággal szakított az akkoriban majdhogynem magától értetődő – de mindenképp magasra értékelt és erősen javallott – költői választással: a magyar posztromantikus dikcióval, a publikus buzdítás retorikájával, egyáltalán azzal az emelkedetten metaforikus kifejezésmóddal, amely egyszerre sugallta az élet szervességének és az életet mintegy teljessé és értelmessé tevő költészet megváltó varázshatalmának az illúzióját.” (Takács Ferenc)

„Petri nem mindennapi becsvágya tehát olyasmit vett célba, amire nemcsak a fiatal, de az egészmai magyar költészetnek is szüksége van. Ezt tálalja most elénk gyűjteményeskötetében a költő. Az a másik költői moduláció pedig azt a hagyományos költői emelkedettség elleni lázadást jelenti, ami politikai magatartásával is összefonódott, esztétikai minőséggé lényegült pátosztalanságával viszont arra figyelmeztet, hogy a valóságos életből mennyire hiányoznak az értékek, és erről az igazságról a leplet poénekké élezett mondataival hasogatja le. — Politikai lázadásáért kirótt évtizedes eltiltottsága jótékonyan növelte népszerűségét. Sokáig sokan úgy tisztelték, hogy tudtak róla, de nem olvashatták. Legújabb könyve ezért elégtétel mindannyiunknak. S ezt a költő is tudomásul veszi: »Kezdhetek folytatódni. Megadom magam / egy személytelen felszólító módnak.«” (K.S.)