Művek

„Már önmagában örvendetes tény, hogy a költői életmű végre egy kötetben áll az olvasó rendelkezésére, a Várady Szabolcs szerkesztette könyv azonban ennél is jóval fontosabb vállalkozássá vált. Azon túl ugyanis, hogy jócskán kibővíti a korábbi összekiadás Bökversek, rímjátékok, verscsírák fejezetét, és a zsengéket egybegyűjtő Korai versekhez is csatol egy újabb költeményt – valamint ebben a fejezetben korrekciót hajt végre az anyag sorrendjén –, hetvenkét, kötetben mind ez idáig meg nem jelent verssel és töredékkel gyarapítja az eddigi gyűjteményt. Ez a hetvenkét vers – legalábbis a terjedelmét tekintve – egy újabb kötetnyi anyag, amely átível az életművön, a hatvanas évektől egészen Petri utolsó költői korszakáig. A versek némelyikét már ismerhettük a Holmi lapjairól, a túlnyomó részük azonban most látott először napvilágot. Érdemes hát szemügyre venni, hogy a Petri-versek új gyűjteményes kiadásának Kötetben először megjelenő versek, töredékek című fejezete miféle tanulságokkal szolgál az életmű és a költői pálya egészére nézve.” (Keresztesi József)

„Rögtön feltűnik, hogy mennyire »kész« volt ez a költészet már indulása pillanatában is, amiből következik, hogy nem is változott, nem kényszerült változni az idők folyamán. A Petri-hang ma is ugyanúgy szól. A pályakezdő csendes határozottsággal szakított az akkoriban majdhogynem magától értetődő – de mindenképp magasra értékelt és erősen javallott – költői választással: a magyar posztromantikus dikcióval, a publikus buzdítás retorikájával, egyáltalán azzal az emelkedetten metaforikus kifejezésmóddal, amely egyszerre sugallta az élet szervességének és az életet mintegy teljessé és értelmessé tevő költészet megváltó varázshatalmának az illúzióját.” (Takács Ferenc)

„Petri nem mindennapi becsvágya tehát olyasmit vett célba, amire nemcsak a fiatal, de az egészmai magyar költészetnek is szüksége van. Ezt tálalja most elénk gyűjteményeskötetében a költő. Az a másik költői moduláció pedig azt a hagyományos költői emelkedettség elleni lázadást jelenti, ami politikai magatartásával is összefonódott, esztétikai minőséggé lényegült pátosztalanságával viszont arra figyelmeztet, hogy a valóságos életből mennyire hiányoznak az értékek, és erről az igazságról a leplet poénekké élezett mondataival hasogatja le. — Politikai lázadásáért kirótt évtizedes eltiltottsága jótékonyan növelte népszerűségét. Sokáig sokan úgy tisztelték, hogy tudtak róla, de nem olvashatták. Legújabb könyve ezért elégtétel mindannyiunknak. S ezt a költő is tudomásul veszi: »Kezdhetek folytatódni. Megadom magam / egy személytelen felszólító módnak.«” (K.S.)