Művek

„Költészet, alkotás, hit, színház, zene a legfontosabb témái a Pilinszky-életműkiadás újabb kötetének, amely a költővel készített interjúk, beszélgetések gyűjteménye. A Beszélgetések huszonkét év után jelenik meg újra, Hafner Zoltán gondozásában, bővített jegyzetekkel.” (Részlet a kötet fülszövegéből)

„Pilinszky Jánossal készült beszélgetések könyvét jelentette meg a Magvető, szinte párdarabjaként a Szög és olajnak. Török Endre végezte a válogatás és szerkesztés minden részletre kiterjedő munkáját. Azt mutatja föl, ami – aki – a költőben a legfontosabb: saját szavával az univerzum polgárát. Azt, aki »a világ peremére szorult dolgokat és lényeket a világ szívébe hozza«. S a dolgoknak megnő a fontosságuk ebben a kötetben. Pilinszky cigarettája a belső borító két fényképén is parázslik, mint valami »örökégő«...” (Tarján Tamás; Népszabadság, 1983. november 15.)

*

„Egy revelatív XX. századi személyiség egzakt pontosságú vallomásai ezek a darabok. Nem Pilinszkyt, az írót segítenek megérteni (noha az életrajzi filológia számára is vannak bennük – szép számmal – »használható« adatok), önnön létezésünk, s magának a Létnek a megértéséhez segítenek hozzá. Reisinger János utószava méltó a szellemnek ahhoz a tiszta inkarnációjához, ami megfogalmazódott ebben a beszélgetéssorozatban, s az egész Pilinszky -életműben.” (Alexa Károly; Hungarológiai Értesítő, 1985/3–4.)

„A könyv, melyben érzékeléstanát kifejti, párbeszéd, mégpedig képzelt párbeszéd. Színtere Párizs, ahol néhány évvel ezelőtt tüdőgyulladásban feküdt, társalkodója pedig egy Párizsban föllépő néger színésznő, aki betegségében ápolta. Sheryl megjelenik, fölrázza a beteg párnáját, megitatja, ebédet készít neki, s közben beszélgetnek. A beszélgetések egyetlen témája a művészet. Nem az a fajta művészet, ami művészeti ágakhoz és műfajokhoz köthető s iskoláskönyvekben szerepel, hanem az igazi művészet, ami szemek pillantásában, mozdulatok rajzában és szavak anyagszerűségében ölt testet. Aminek része lehet egy messze-világító gyermekkori emlék, az auschwitzi múzeumban kiállított szemüveggyűjtemény, és egy párizsi kísérletező színház kicsit zavaros, de mégis megkapó előadása.” (Kenyeres Zoltán; Új Tükör, 1977. november 20.)

„Pilinszky János 1977-ben megjelent Beszélgetések Sheryl Suttonnal című esszéregénye egy fiktív párbeszéd, alapja azonban egy valóságos találkozás. A költő Párizsban látta Robert Wilson társulatának A süket pillantása című emblematikus színházi előadását, amelynek főszerepét az amerikai fekete színésznő, Sheryl Sutton játszotta. Pilinszky később személyesen is megismerkedett és barátságot kötött a színésznővel, akivel többször találkozott Párizsban. Beszélgetéseik szolgáltak kiindulópontul – költészet és valóság éteri határán, lévén Pilinszky nem tudott angolul, az amerikai színésznő pedig keveset értett franciául – a könyv anyagához. A Beszélgetések a Pilinszky-életmű egyik legkülönlegesebb, kultikus darabja. Az új kiadásban szövegváltozatok, naplójegyzetek, levelek egészítik ki az esszéregényt, valamint a legendás borítókép mellett eddig nem publikált fényképek és fakszimilék teszik még közvetlenebbé ezt a rendkívüli találkozást.” (Részlet a kötet fülszövegéből)